Kil'jaeden lehajította Ner'zhul jeges börtönét Azeroth világára. A gyémántkemény kristály tüzes csóvát rajzolt az éjszakai égre, majd becsapódott Északszirt (Northrend) távoli, jeges kontinensére és mélyen belefúródott a Jégkorona (Icecrown) gleccserbe. A fagyott kristály alakja eldeformálódott és átalakult a heves zuhanástól, immáron egy trónra hasonlított, Ner'zhul bosszúra éhes szelleme pedig ott kavargott benne.

A Fagytrónba (Frozen Throne) zárva Ner'zhul kinyúlt végtelen tudatával és megérintette Északszirt bennszülött lakóinak elméit. Könnyűszerrel szolgaságba taszította számos lény elméjét, például a jégtrollokat és az ádáz óriásjetiket, majd egyre növekvő árnyékába vonta őket. Tudatának hatalma szinte végtelennek bizonyult, használatával létrehozott egy kisebb sereget, amit a Jégkorona kanyargó labirintusaiban állomásoztatott. Ahogy a Lidérckirály egyre növekvő képességeit próbálgatta a rémurak állandó felügyelete alatt, egyszercsak felfedezett egy távoli ember települést a hatalmas Sárkánymételynek nevezett (Dragonblight) peremvidékén. Puszta szeszélyből elhatározta, hogy hatalmát a mit sem sejtő embereken próbálja ki.

Ner'zhul élőholt járványt varázsolt, ami a Fagytrón mélyéből megindult a jeges pusztaságon. A járványt puszta akaratával irányítva egyenesen az emberi falu közepébe küldte. Három napon belül a településen mindenki halott volt, de nem sokkal később a halott falusiak zombiszerű tetemekként éledtek fel. Ner'zhul mindegyikük szellemét és gondolatait úgy érezte, mint a sajátjait. Az elméjében tomboló orkánszerű hangzavartól Ner'zhul még hatalmasabb lett, mintha szellemeik régóta vágyott táplálékként szolgáltak volna számára. Úgy találta, hogy gyerekjáték volt számára a zombik cselekedeteit irányítani és rákényszeríteni őket arra, hogy az ő céljait szolgálják.

Az elkövetkező pár hónapban Ner'zhul folytatta kísérleteit az élőholt járvánnyal és Északszirten minden egyes embert saját uralma alá vont. Élőholt serege napról napra nagyobb lett, tudta, hogy közeleg az idő az igazi próbára.