tauren írásos emlékek nem léteznek; minden szájhagyomány útján maradt fent... és amiről nincsen ilyen legenda, az örökre elveszett. Ennek megfelelően az órát a taurenek saját legendáinak ismertetésével kezdem, és ezután térünk majd rá a dokumentált tényekre.
A taurenek saját nyelvükön Shu'halónak nevezik magukat. A legenda szerint az Earthmother teremtette a világot, és arany ködöt lehellt a földekre, amikből végtelen gabonamezőket teremtett. A nappalok és éjszakák váltakozását a jobb és a bal szemének a váltott nyitvatartásával hozta létre - az előbbi An'she (a nap), az utóbbi Mu'sha (a hold). Kezének árnyékában keltek fel a talajból a Föld Gyermekei, a taurenek, akik megfogadták, hogy az idők végezetéig követik teremtőjüket. Azonban később távoli vidékekről suttogások érkeztek a taurenekhez (a titánok által bebörtönzött Old Godoktól), és a taurenek a befolyásuk alá kerültek - így megtanulva a rosszindulatot és a csalárdságot. Az Earthmother mély bánatot érzett emiatt, és fájdalmában kitépte a helyéről szemeit és a csillagok közé küldte őket, hogy egymást üldözzék. Ő maga ezután vakon és csendesen ugyan, de tovább segítette gyermekeit. Az Earthmother ültette el a taurenekben a vadászat iránti szenvedélyt is, és a taurenek elejtettek minden zsákmányt - az egyetlen kivétel Apa'ro, a fehér szarvas (a night elfek által Malorne néven ismert félisten) volt. A taurenek a világ száláig űzték Apa'rot, aki a csillagok közé menekült. Azonban itt beakadt az agancsa és nem tudott szabadulni - végül a bátyját üldöző Mu'sha segített rajta, aki beleszeretett Apa'róba és gyermeket szült neki: Cenariust. Cenarius visszatért a földre és összebarátkozott a taurenekkel, akiket megtanított a druida hagyományokra - ez azt jelenti, hogy a taurenek előbb voltak druidák, mint a night elfek. Később Cenarius távozott, és a taurenek a hosszú idő alatt elfelejtették a tanításait, de továbbra is tisztelték a természetet. Azonban bár a sötét suttogások árnyéka elmúlt felőlük, nyugatról újabb veszély jött idővel a kentaurok képében. Noha a taurenek vitézül harcoltak, a kentaurok túl sokan voltak, és végül elűzték a taureneket eredeti lakhelyükről, akik ezután vándorlásra és nomád életmódra kényszerültek.



Más népek feljegyzései alapján tudjuk, hogy a taurenek eredetileg nem vettek részt a War of the Ancients eseményeiben. Ez akkor változott meg, amikor hárman (Krasus, Rhonin és Broxigar) véletlenül visszautaztak az időben - Krasus ugyanis meggyőzte a taureneket, hogy szükség van rájuk is, így Huln Highmountain vezetésével ők is csatlakoztak a Burning Legion elleni szövetséghez. Azonban a szövetség idegengyűlölő  vezetője, Desdel Stareye nem használta őket számottevő erőként - viszont a halála után parancsokká előlépő Jarod Shadowsong már komolyan épített a tauren harcosok erejére, és ez sikeres taktikának bizonyult. A Sundering után egy tauren törzs, az Icemist északon, Northrenden ragadt, őket később taunka néven ismerték.
Később a taurenek a folyamatos kentaur támadások miatt nomád életmódot folytattak a Barrens pusztaságában kodóra vadászva, egészen addig, amíg a kipusztulástól való félelmében a legerősebb törzsfőnök, Cairne Bloodhoof segítséget nem kért a tenger túloldaláról frissen érkezett Hordától. Cairne és Thrall gyorsan összebarátkoztak, és a sámánisztikus hagyományokhoz éppen visszatérő orkok könnyen megértették egymást az időtlen idők óta hasonló utat járó taurenekkel. Az orkok és a trollok segítségével a taurenek visszavetették a kentaurokat és évezredek óta először meghódítottak maguknak egy otthonként szolgáló területet: Mulgore-t. A terület közepén álló hatalmas sziklákon épült fel az új főváros, Thunder Bluff, ahová Cairne befogadta a többi tauren törzset is, akik végül elfogadták őt közös vezetőjüknek - az egyetlen kivétel a Grimtotem törzs volt, akik ellenezték a Hordával való szoros együttműködést. A taurenek újra felfedezték maguknak a druidizmust is, és a legtehetségesebb druida, Hamuul Runetotem, Malfurion tanítványa hamarosan elérte az archdruid rangot is és rekordidő alatt a Cenarion Circle egyik vezetőjévé emelkedett.



A taurenek remekül megértik magukat az orkokkal, kissé tartózkodóbbak a Darkspear trollokkal (lévén nemrég még voodoot alkalmaztak és kannibálok voltak), a forsakenekkel szemben bizalmatlanok, lévén az élőhalottak puszta léte is ellentmond mindannak, amiben a taurenek hisznek. A blood elfekkel sem jönnek ki jól: a mágiájukat méregnek tartják. Az Alliance népeivel sincs általában problémájuk, bár a törpe ásatásokat a Barrensben és Mulgore-ban szentségtörésnek tartják, és a high elfekkel legalább annyira ellenségesek, mint a blood elfekkel.
A Cataclysm során a taurenek megtettek mindent, hogy segítsenek a szövetségeseiknek - ugyanakkor nekik is voltak veszteségeik: Sun Rock Retreat elpusztult, míg Camp Taurajót az Alliance égette porrá, amikor stabil bázist építettek ki a Barrens déli részén. Ez utóbbi miatt a korábban Mulgore-ból Camp Taurajón át Crossroadsba és Orgrimmarba vezető utat is lezárták, és Mulgore határát egy masszív fal védi most már az Alliance újabb támadásai ellen. Ami súlyosabban érintette a taureneket, az Cairne Bloodhoof halála. Bővebb részletek ugyan nem ismertek még, de az biztos, hogy Cairne Thrallal együtt aktívan részt vett a mentőakciókban. Egyes híresztelések szerint az új Warchief, Garrosh Hellscream árulással vádolta Cairne-t és személyesen végezte ki - az bizonyos, hogy az utódja a High Chieftain poszton fia, Baine Bloodhoof lett.
A Lich King elleni harc során egy tauren druida, Tahu Sagewind ara a következtetésre jutott, hogy a taurenek a druidizmussal elvesztették az egyensúlyt a természettel. A druida tudást a night elfektől tanulták meg újra, azonban az ő felfogásuk kizárólag Mu'sha tiszteletére épült... viszont az egyensúly jegyében szükség lenne An'she tiszteletére is, és az ő segítségét is kérni kellene. Ezt megosztotta egy sebesült harcossal, Aponi Brightmane-nel is... és ő alapította meg végül a Sunwalkers rendet, ami a tauren paladinokat tömöríti; míg Tahu inkább a gyógyításra fordította a figyelmét, és az első tauren priestté vált.