A sztori egy látszólag mellékvágányon indult: a Frostwolf klán öreg vezetője, Drek'Thar rémálmokkal küzdött. Ez nem volt meglepő az Emerald Nightmare tombolása idején, de az rég volt, és utána mindenki ismét normálisan tudott aludni – kivéve a vén sámánt. Álmaiban Drek'Thar katasztrófákat látott: a világot földrengések és áradások pusztították. Ugyanakkor asszisztense, Palkar aggódott: két hónapja egy hasonló álom miatt, amelyben night elf és tauren druidák békés gyűlését orkok zavarták meg és lemészároltak mindenkit, őrszemeket küldött a Horde Ashenvale-be – de nem történt semmi. A vén sámán a szenilitás jeleit is mutatta egy ideje, így elhagyta Alterac Valleyt… talán az álmai a további leépülés jelei?

Ez alatt a northrendi kampány vége miatt Warsong Hold kiürítésének utolsó lépései folytak. Mind az Alliance, mind a Horde visszavonult a jeges kontinensről: a Scourge vereséget szenvedett és már nem jelentett veszélyt, ahogy Loken korrupt erői sem. Az erődben csak egy kis helyőrség maradt Varok Saurfang parancsnoksága alatt, aki maga kérte, hogy maradhasson. Az utolsó távozó csoporttal tartott a hadműveleteket irányító Garrosh is, valamint a kiürítést felügyelő Cairne Bloodhoof. A taurenek vezére aggódott amiatt, hogy Garrosh hadi tettei erősen megnövelték a népszerűségét – túlságosan hasonlított apjára, Gromra, aki ugyan megszabadította az orkokat a vérszomjtól és a démoni fertőzéstől, de évtizedekkel korábban ő maga hozta ezt a Horda tagjaira. Garrosht Nagrandban úgy nevelték, hogy szégyenkezzen ez utóbbi miatt; de Thrall történetei a Horda hőséről megfordították ezt… méghozzá Cairne szerint túlságosan is.

A hazatérés sem volt sima ügy: még mielőtt a csónakokkal kijuthattak volna a rájuk váró hajó, a Mannoroth's Bones menedékébe, a harcosokat kvaldir támadás érte. Ugyan sikerült visszavonulniuk Garrosh's Landing legnagyobb épületébe, de súlyos veszteségeket szenvedtek és a felszerelés is odaveszett. Azonban Hellscreamnek volt egy meglepetése a vén tauren számára: az orkok sosem terveznek a vereségre, de Garrosh anno itt hagyott egy adag gránátot, miután áttette a főhadiszállását Warsong Holdba. Ezeknek a segítségével sikerült a túlélőknek eljutni a partra, majd a hajóhoz, és egy rövid üldözés után sikerült lehagyni a támadókat.

Ezzel nem volt vége: nem sokkal később egy váratlanul érkezett vihar csapott le az 5 hajóból álló karavánra és kettőt el is süllyesztett – márpedig a kapitány ilyen vihart sosem látott még bevallása szerint. Ráadásul a vihar egy stormwindi hajót is tönkretett és a Horda vizeire sodort – és Cairne megdöbbenésére Garrosh támadási parancsot adott ki. Arthas halála után a két frakció egyezményt kötött ugyan, hogy nem ellenségeskednek, de nem is lépnek be egymás területeire – vagyis ennek betű szerinti értelmezésében a sérült roncs valóban megszegte az egyezményt. A tauren bele sem szólhatott: az ő feladata volt hazavinni az expedíció maradékát, de harci helyzetben Garrosh volt a parancsnok, és ez annak számított. Rövid sortűz és kézitusa után a túlélő kapitány Garrosh elé került, aki „kegyelmet” gyakorolt: az egy tucatnyi túlélő kapott két csónakot, egy hordó vizet és mehettek, amerre láttak… vissza Northrendre. Nem meglepő, hogy Cairne úgy döntött: beszélnie kell Thrall-lal Garrosh forrófejűségéről és haragtartásáról.

Orgrimmarban parádé várta a hazaérkezetteket. Thrall egy ajándékot adott Garroshnak: apja fegyverét, a Gorehowlt. Az esti ünnepi vacsorán Thrall beszédet tartott, és nem voltak jó hírei: a háború a Scourge ellen sok erőforrást emésztett fel, az elemek veszélyesen és furcsán viselkedtek – Durotarban olyan szárazság volt, amilyet az orkok korábban nem láttak – és a night elfek leállítottak minden kereskedelmi és egyéb kapcsolatot a Hordával: vagyis megszűnt a fa utánpótlása és a vadászat lehetősége Ashenvale-ben. Cairne tárgyalásokat javasolt Hamuul Runetotem, a tauren druidák vezetőjének irányításával; de Garrosh egyszerűbb megoldást javasolt: frontális támadás Ashenvale ellen és egyszerűen vegyék el, amire szükségük van. Thrall egy rövid vita után csendre intette Garrosht és engedélyezte a tárgyalást; amire Hellscream egy nyers távozással reagált. Odakint váratlan találkozásban volt része: az egyetlen, a Hordán kívül maradt tauren törzs, a Grimtotem vezetője, Magatha szólította meg – aki támogatásáról biztosított Garrosht… és arról, hogy talán csatlakoznak, ha kellően meggyőző indokot tud mutatni a northrendi hős.

Stormwindben is Northrendre emlékeztek – a halottakat gyászolták, akik elestek a háborúban. Minden meggyújtott gyertya 100 halottat jelentett, és legalább 400-an gyújtottak meg egyet. Az ünnepséget apró közjáték zavarta meg, ami miatt Varian Wrynn és a vendégségben itt levő Jaina is elhagyta azt: két Sentinel érkezett rossz hírekkel. Ashenvale-ben a Horda megszegte az egyezményt és megtámadtak egy gyógynövényeket szállító karavánt. A kísérőket lemészárolták, megnyúzták és a bőrüket a fákra aggatták, amelyekre vérrel a Horda jelképét festették, majd a holttesteket feldarabolták és a dögevőkre bízták a piszkos munkát. Varian szerint ez csak Thrall parancsa lehetett, de Jaina emlékeztette rá, hogy ahogy Thrall sem felelős minden ork tetteiért, úgy Varian sem minden emberért – vegyük például a Defias Brotherhoodot... A király szerint azonban Jaina emberismerete sem tökéletes, amint azt a történelem már bizonyította. A pengeváltást Anduin szakította félbe, mielőtt súlyossá vált volna. A ceremónia után Jaina egy ötlettel állt elő: mivel Anduin nem igazán kedveli Lo'Gosht, aki néha fel-felbukkan, viszont szeret tanulni, ellátogathatna gyakrabban is Theramore-ba. Ennek érdekében a mágus készített neki egy hearthstone-t, amely egyenesen Jaina lakrészébe teleportálja a használóját.

Pár nappal később Jaina egy titkos megbeszélést tartott Thrall-lal Tidefuy Cove egyik kis szigetén. Thral egyértelművé tette: nem az ő parancsa volt a Sentinelek elleni támadás, de amit Varian követe kért – bocsánatkérés és a bűnösök kiadása az Alliance-nak – nem fog megtörténni. Ha meglesznek a támadás elkövetői, a Horda fog felettük ítélkezni, de ez nem lesz egyszerű; ugyanis akármilyen dicstelen is volt a kivitelezés, a támadás ötlete meglepően népszerűnek bizonyult Orgrimmarban. A lezárt kereskedelem miatt éhezés és betegségek léptek fel, és ha Thrall elítélné a szükséges erőforrásokat biztosító módszert, akkor elítélné az erőforrások iránti igényt is – ami a gyengeségének jele lenne, és akadnak páran, akik egy ilyen gyengeséget igyekeznének kihasználni a saját javukra, akár Thrall elmozdításával. A megbeszélés után a szintén jelen levő és őrködő Eitrigg megjegyezte: kár, hogy Jaina nem ork, mert jó párja lenne Thrallnak – akinek nincs felesége vagy gyereke és eddig mintha ez eszébe sem jutott volna; épp ezért ha történne vele valami, az komoly gondot jelentene a Hordának. Thrall válaszul megosztotta társával egy gondját: egyedi látásmódja, ami abból adódik, hogy emberek és orkok gondolkodását is megérti, eddig hasznos volt a Hordának – de vajon még mindig jó-e a megközelítése? A Horde ma szinte teljesen ifjakból és vénekből áll, a köztes generációt megtizedelte a Harmadik Háború, majd az outlandi harcok és a Scourge elleni kampány. A mai harcosok démonok és élőhalottak ellen harcoltak, nem olyan élő, lélegző ellenfelek ellen, mint amilyenek saját maguk; és ez könnyen kiüresítheti őket, ismét visszahozva azt a vérszomjat, ami miatt Eitrigg egyszer már elhagyta a Hordát – csak épp ezúttal nem démoni eredetű lenne ez, hanem belülről, saját magukból jönne. Hazafelé Thrall elgondolkodott: noha az elemek egyértelműen nem viselkednek normálisan, a sámánok nem tudták elérni őket és beszélni velük. Eitrigg szerint talán az a gond, hogy Thrall túl sok dologra figyel egyszerre, és nem hallja azt az egyet, amire igazán kíváncsi. Ez megvilágította a Warchiefnek, mit is kell tennie: Draenor egyszer átesett már azon, hogy felbolydultak az elemek. Talán ideje konzultálni az outlandi sámánokkal – a nagyanyja, Greatmother Geyah erős sámán és talán tud segíteni. Végeredményben segíthetne Durotar népén, akiknek nem kéne elvennie másoktól, amire szükségük van, mert megadná a vidék. Eitrigg nem vitatkozott, csak megkérdezte: mikor indul?

Theramore-ban Jainát meglepetésvendég várta Anduin személyében. A mágus kénytelen volt elismerni, hogy Thrall-lal találkozott és elmagyarázta, mi várható Thralltól és miért. Anduin nem szívesen fogadta ezt el, de született diplomataként belátta az érvelés igazát. Hazatérve – egy portálon keresztül – a herceget apja szembesítette a megérkezett válasszal és egy újabb meglepetéssel: apja szerint érdemes lenne több hellyel és nézőponttal is megismerkednie, ezért Ironforge-ba küldte Anduint Magni Bronzebeard udvarába. A hercegnek tetszett a dolog, mert szeretett volna megismerkedni az Explorer's League felfedezéseivel, de Variannak volt egy hátsó szándéka is: valaha ő is a törpéktől kapott harci kiképzést, és ideje Anduinnak is átesnie valami hasonlón.

Orgrimmarban Thrallt súlyos dolog ébresztette fel az éjszaka közepén: tűz ütött ki a városban. A sámánok és a Warchief megkérték a tüzet, hogy térjen vissza az őrzött keretek közé – de a láng ezt nyíltan visszautasította azzal, hogy szabad akar lenni és felemészteni a várost. Egy második, nyomatékosabb kérés után kelletlenül ugyan, de visszahúzódott a tűz egy szikra kivételével, amit Thrallnak végül el kellett pusztítania, nehogy bajt okozzon. A javításokkal Gazlowe-t, Ratchet goblin urát, a város egyik eredeti építőjét bízta meg a Warchief, de az ár, amit ezért fizetni kellett, finoman szólva is húzós volt. Az eset megerősítette Thrallt abban, hogy Nagrandba kell mennie, és felvetette a kérdést: ki vegye át a helyét ez idő alatt? Cairne túl öreg és tauren, ami sokakban visszatetszést keltene; Saurfang szintén öreg és gyászol Northrenden; Eitrigg is öreg. Dranosh Saurfang halott – ami egyetlen alkalmas személyt hagy: Garrosh Hellscreamet. Tanácsadójaként itt marad Cairne és Eitrigg is. A javaslat készületlenül érte a harcost: ő nem ért a politikához, és nem is az ő világa ez. Azonban végül elfogadta a döntést és a tanácsadókat.

A két héttel később Ironforge-ba érkező Anduin Magnitól kapott egy edzőt és testőrt a fiatal törpe nő, Aerin személyében, és egy lakosztályt közel a könyvtárhoz. Hamarosan a herceg kénytelen volt valamire ráébredni: ő tényleg nem harcosnak való. Az edzést követően meditációt keresve a Mystic Ward felé vette az irányt, ahol ráébredt: ahogy apja szívesen maradt volna Lo'Gosh az arénában, ő a legszívesebben békésen és türelmesen tanulmányozná a különböző népeket. Pár nappal később Magni hívatta a herceget: Brann egy érdekes táblát küldött neki Ulduarból, ami earthen eredetű volt. Úgy vélte, hogy segíthet rajtuk: Magni is tudott az elemek fura viselkedéséről, és a tábla utalt arra, hogy a földdel eggyé válást teszi lehetővé. Miközben a herceg Advisor Belgrummal és High Explorer Magellasszal próbálta kideríteni, miről is szólhat az írás, a törpék is megkapták a maguk problémáját: Ironforge alatt megremegett a föld. Mint hamarosan kiderült, Kharanos kapta a nagyját, így Anduin és Aerin is odasiettek segíteni. A falu minden háza megsérült, és a lakók nagy része ellátásra szorult: Aerin a mentésben segíthetett, Anduin az elsősegélynyújtásban. Pár órával később is ott dolgoztak még, amikor egy második rengésben beomlott a Thunderbrew Distillery, a falu fogadója. Egy draenei sámánhölgy egy kis légelementált idézett meg, hogy az omlásról elfújassa vele a havat – de az nem akart engedelmeskedni, csak másodszorra; és amikor végzett, nem akart elmenni, csak miután a sámán erősebben utasította erre. A fogadó 3 szintjén voltak vendégek: az első kiásása viszonylag gyorsan ment és mindenkit sikerült kihozni, a másodiknál már nehezebben ment a munka, de végül néhány gnóm, egy törpe és Aerin lejutott, hogy segítsenek felhozni a három túlélőt. Csakhogy egy újabb utórengés érkezett, a fogadó maradványai még erősebben beomlottak egy frissen támadt mély gödörbe… és a túlélőket kereső kopogtatásra nem jött válasz a lent levőktől. 

Két nappal később már Anduinnak is világos volt a beérkező hírekből, hogy Kharanos nem az egyetlen hely volt, amely súlyos károkat szenvedett: Uldamantól Loch Modanig rengeteg ásatási helyszín beomlott, és Menethil Harbourt félig elnyelte a tenger. Magni gyorsabb munkára fogta a fordítókat és kiderült, mi van az earthen táblára írva: egy rituálé, amellyel magához Azerothhoz szólhat a végrehajtója. Magni úgy döntött, ez ő maga lesz: noha a földrengés nyomai Teldrassilt is érintették, a legerősebben a törpék földjét érintette a dolog. Méghozzá már másnap végre akarta hajtani a szertartást. Előtte azonban még beszélt Anduinnal – Aerin a halála előtt jelentette neki, hogy a herceg igyekezett ugyan, de sosem lesz belőle harcos. Viszont High Priest Rohan szerint a Light erőssé tette a fiút, és a mentésnél sokkal jobban teljesített, mint az várható lett volna. Anduin is beismerte magának, hogy a papok útja szimpatikusabb a számára, mint a harcosoké – nem véletlen, hogy amikor Magni ajándékot adott neki a fegyvertárából, az egy díszes buzogány volt, a Fearbreaker: amely értő kezekben vért fakasztott már sok csatában, de más kezekben elállította azt.

Másnap néhány kiválasztott összegyűlt Magni tróntermében, és egy hatalmas ajtón elindultak a hegység szíve felé, Old Ironforge-ba. Anduin lélegzete elállt a termet borító hatalmas tiszta kristályok láttán, és még jobban, amikor Rohan elárulta neki, hogy ezek gyémántok. A szertartás jól indult: Magni hangokat hallott, a hegy és a föld hangjait… aztán nem tudott odébb lépni, majd megmozdulni, mert – ahogy a tábla szövege ígérte – eggyé vált a heggyel, méghozzá szó szerint: a törpék királya maga is gyémánttá változott. Egy órán belül Ironforge csendessé és kihalttá vált, és elkezdték keresni Muradint és Brannt, mint a trón örököseit. A törpék gyászában osztoztak az Alliance vezetői: Varian, Jaina, Tyrande, Malfurion és a draeneiok képviseletében Far Seer Nobundo. Sőt, érkezett követ a goblinoktól és Thralltól is.

Thrall közben utolsó cselekedeteként a Warchief posztján aláírta az Orgrimmar újjáépítéséről szóló szerződést, majd távozott – de ebben feltartotta kissé Cairne. A vén tauren közölte Thrall-lal, hogy Garrosh nem kész erre a feladatra; mire Thrall annyit felelt, hogy nem véletlenül kérte meg a nyugodt High Chieftaint arra, hogy segítsen a tanácsaival lehűteni a forrófejű harcost. A Nagrandba érkező sámánt nem várta fogadóbizottság – ahogy kérte –, csak egyetlen mag'har nő, egy Aggra nevű sámán. Greatmother Geyah rábízta unokája tanítását, mint Garadar sámánjai közül a legrátermettebbre. Hogy a dolog ne legyen egyszerű, Aggra nyíltan kimutatta nem egyszer, hogy nem kedveli Thrallt – ez legalább kölcsönösnek bizonyult. Nemsokára a nő beszélgetni vitte: Outland elementáljaival, akiknek egy része hajlandó is volt erre, másokat azonban megrontott vagy megőrjített Draenor pusztulása, és bár egy részüket vissza lehetett téríteni még az egyensúlyukhoz, a legtöbbet a két sámán kénytelen volt megölni.

Anduin Ironforge-ban maradt apja kérésére, amíg meg nem érkezik a jogos örökös Magni trónjára – de amikor egy nap hívták őt és Rohant is a High Seathez, kiderült, hogy ez komplikáltabb lesz, mint azt mindenki szeretné. A trónon ugyanis érkezésükkor egy fiatal törpe nő ült, ölében egy kisgyerekkel… és Dark Iron testőrséggel körülvéve. Moira Bronzebeardhez is eljutott apja sorsának híre, és jogos örökösként elfoglalni készült a trónt, elvégre Magni sosem tagadta ki a lányát. Csakhogy amikor Anduin jelezte, hogy itteni kötelessége véget ért és ideje hazatérnie, a magát máris királynőnek tartó Moira nem engedte el. A trónteremből távozva Anduin, Rohan és Belgrum megdöbbenve vették észre, hogy a Great Forge mellől eltűntek a griffek – Gryth Thurden, a gazdájuk szerint Dark Iron őrök jelentek meg, közölték vele, hogy az állatok betegek, ami az Alliance minden fajára veszélyes és ezért el kell őket zárni karanténba. A következő meglepetésként az a hír jött, hogy a Deeprun Tramet az alagút veszélyessége miatt lezáratta Moira. Végül a Dark Iron őrök lefogtak minden mágust a városban… hogy kihallgassák őket bizonyos ügyekben. Vagyis Ironforge bezárult: se ki, se be nem lehetett jutni.

Cairne próbálta ellátni a feladatát Orgrimmarban, de a tanácsai süket fülekre találtak gyakorlatilag minden esetben. A város nem is tetszett neki igazán: Garrosh az újjáépítésnél – a tűzveszély elkerülése miatt – a korábbi fa és bőr helyett brutális kinézetű fémfalakat emeltetett… amelyek túlságosan emlékeztették a vén taurent azokra a képekre, amelyeket Hellfire Citadelről látott. Végül inkább távozott. De ha már korábban nem hivatalosan Hamuul engedélyt kapott a tárgyalásra a night elfekkel, akkor ezt kár lett volna veszni hagyni – és a druida szerencsésen meg is tudott szervezni egy ilyen találkozót Ashenvale-ben. 5 tauren Hamuul vezetésével, és 5 night elf Elerethe Renferal irányításával. Jól indult a találkozó, amíg fel nem tűnt egy kisebb ork csapat. Lemészárolták a night elfeket és az egyik taurent is megölték, noha maguk is szenvedtek veszteségeket. A többi druidát megkímélték – egy darabig… aztán a dühös és a vezetőjükkel épp vitázó Hamuul nyilakat kapott a hátába és a többi tauren is meghalt. A Twilight's Hammer ritkán végez félmunkát. Ezúttal kissé pontatlanok voltak; Hamuul túlélte a dolgot azzal, hogy medve alakba változott, mielőtt a nyilak becsapódtak volna, bár a sebei elég súlyosak voltak ahhoz, hogy ne tudjon visszatérni Thunder Bluffba, csak egy bagollyal üzenjen Cairne-nek.

Garrosh Orgrimmarban tovább mélyítette apja örökségének elfogadását azzal, hogy magára tetováltatta ugyanazokat, amelyeket Grom is hordott: az állkapcsát feketére, és a testére különböző szimbólumokat. Aznap éjjel beviharzott a tróntermébe Cairne, aki megvádolta a Sentinelek elleni támadással és a druidák lemészárlásával egyaránt, és amikor Garrosh elküldte volna, mint őrültet, visszakézből szájon vágta. Tradicionális kihívás volt, mak'gora; az ork azonban nem akart harcolni és ezért a régimódi viadalt javasolta, amely halálig folyik. Meglepetésére Cairne gondolkodás nélkül belement ebbe a többi hagyományos szabály mellett: nem viselhetnek semmit, csak egy ágyékkötőt; legalább egy szemtanút hoznak, aki a harc tisztasága felett őrködik; és mindkettejüknél egy fegyver lehet, amelyet egy sámán szent olajjal megáldhat – és ha ezt valamelyikük elveszti a harc közben, egyikük sem veheti fel újra. A harc előtt a tauren meglepve látta, hogy a Gorehowlt Magatha Grimtotem áldotta meg; bár nem volt ez a lépés teljesen váratlan. Azt is eldöntötte, hogy ha a harc után a Grimtotem törzs nem fogad hűséget a Hordának, akkor távozniuk kell Thunder Bluffból száműzöttként. A küzdelem egyoldalúan indult: Cairne villámgyorsan megsebezte Garrosht háromszor is és majdnem megfosztotta a fegyverétől is, de az ork válaszcsapása kettétörte a tauren rúnalándzsájának nyelét és megsebesítette őt. Ez elég is volt: Cairne megbénult, és amikor rájött, hogy elárulták, már nem tudott kitérni Garrosh második, halálos ütése elől.

Magatha elégedetten nézte ezt végig, hiszen az általa használt olaj nem szent volt, hanem mérgezett; és Cairne halála után azonnal visszaüzent a tauren településekre a Grimtotem ügynököknek. A kommunikációt blokkolták, nehogy gyorsan elterjedjen Cairne halálhíre. Thunder Bluffban lemészároltak álmában, csendesen mindenkit, aki elég erős volt ahhoz, hogy szembeszálljon Magathával vagy követőket gyűjtsön ellene. Bloodhoof Village-ben a támadókat vezető sámán, Jevan Stormsong visszatartotta csapatát – ő maga előre ment, de nem kikémlelni az esetleges ellenállást, hanem figyelmeztetni Baine Bloodhoofot a merénylőkre. Baine hitt neki, miután látta a Stormsongnál levő darabkát apja törött fegyveréből, és egy ügyes trükkel – kodókat küldtek a harcba, akik legázoltak mindenkit, aki az útjukba került – az ifjú Bloodhoof, az utolsó a vérvonalból el tudott menekülni. Camp Taurajo volt az első állomása, amely eléggé jelentéktelennek tűnt Magatha szemében, így itt nem támadtak hívei, majd innen továbbindult egy biztonságosnak tartott helyre: Theramore-ba. Egy jó hírt azért itt is kapott: noha Camp Mojache és Sun Rock Retreat is a Grimtotemek célpontja volt Bloodhoof Village és Thunder Bluff mellett, az utóbbi helyen sikeresen visszaverték a támadást. Egy hírvivő kicsúszott a Grimtotem-hálóból és eljutott Drek'Tharhoz... ahol a történet a vén sámán segédjét, Palkart rádöbbentette arra, hogy Drek'Thar álmai akár igazak is lehetnek, hiszen a druidák tanácsának lemészárlása megvalósult; igaz, 2 hónappal később. Márpedig egy másik álma szerint a világot szörnyű kataklizma sújtja majd…

4 nappal azután, hogy Moira megérkezett Ironforge-ba és lezárta a várost, vacsorára hívta legértékesebb túszát, Anduin Wrynnt. A herceg és az önjelölt királynő pszichikai harca során Anduinnak sikerült kihúznia Moirából, hogy Dagran Thaurissan nem bűvölte meg; hacsak azzal nem, hogy komolyan vette, mint uralkodásra alkalmas személyt, amire a fiúutódra vágyó Magni nem volt képes. És azt is, hogy a célja a törpék totális egyesítése a fia, Dagran uralma alatt. A vacsora után a fiú gyorsan összeszedte a legfontosabb holmijait és az eddig elrejtve őrzött Fearbreakert, majd kihasználta Jaina ajándékát, és Theramore-ba teleportált a hearthstone-nal – ahol szembetalálta magát egy morcos taurennel... Baine Bloodhoffal. Baine – ismerve Variant és az ő hozzáállását a Hordához – nem igazán örült Anduin felbukkanásának, de miután tisztázták, hogy mindketten menekültek, és egyikük sem követi vakon az apját vagy a frakciójának egyéb vezetőit, leültek tárgyalni és megosztani a történeteiket. 

Nagrandban Thrallra egy új próbatétel várt: minden sámánnak át kell esnie egy látomássorozaton, hogy megismerje magát és a kapcsolatát az elemekkel. Drek'Thar egy erősen egyszerűsített változatot hajtatott végre évekkel korábban az ifjú Thrall-lal, így Greatmother Geyah szerint ideje volt a teljes szertartást végrehajtani. Ennek során a sámán leveti korábbi énjét, mint a kígyó a bőrét – ezért Thrall is levette a fekete lemezpáncélt, amely helyett a beavatottak vászonköntösét vette fel és egy imafüzért akasztott a nyakába. A szertartás során először Durnholde Keep arénájában látta magát: a tűz adta neki a dühöt és az erőt, hogy előbb gladiátorként, majd az orkok szabadságáért harcoljon. A víz adja a gyógyítást: a fájdalom elmúlása érdekében néha sírni kell, és a víz elmossa a kínt, amit akkor érzett, amikor Taretha halála nyilvánvalóvá vált számára. A föld ajándéka a nyugalom és a biztonság érzése volt, amelyet először a Frostwolf klánnál talált meg, Drek'Thar tanítása közben. Végül a levegő, a szél jelent meg, amely a tiszta gondolatokat és az éles elmét biztosította neki, amelyek segítségével szövetséget köthetett Vol'jinnal, Cairne-nel és Jainával. Amikor a végén Thrall feltette magának a kérdést, hogy meg tudja-e menteni Azerothot, saját magát látta: a Doomhammer darabokra tört a kezében, a fekete páncél szétesett és lehullott, és ott maradt ő térdre esve, a most is viselt vászonköntösben ás imafüzért viselve. Másnap Aggra és Thrall Throne of Elementshez mentek, hogy utóbbi tanácsért folyamodjon Outland elementáljainak vezetőihez, a Furykhoz. Thrall Kalandriostól kérdezett először, a légelementálok urától, aki azonban nem tudott neki segíteni: Outlanden is sok a gond a levegővel, és Azeroth nem számít neki. Incineratus, a tűz ura tudatta vele, hogy csak a szenvedélyt adhatja neki, amellyel a megoldás után kutat – de mivel nincs kapcsolata Azeroth tüzeivel, nem tudja, mi okozhatja a zavarukat. Aborius, a víz úrnője megadta neki a lehetőséget, hogy meggyógyítsa a saját lelkének sebeit éppúgy, mint Azeroth sebeit és megtalálja az egyensúlyt. Végül Gordawg, a föld ura is elmondta: nem tud segíteni, mert nem ismeri azt a földet, nem tudja megízlelni. De erre volt megoldása Thrallnak: földtotemként egy követ hordott magával Azerothról, amelyet fel tudott ajánlani. Gordawg elrágcsálta ezt az apró falatot, és megállapította: a kő fél és dühös, valami megváltoztatta a hangulatát. Valami, ami egyszer jó volt, de most már nem az. A világ része volt, de most már természetellenes és sötét. Sérült volt, de most már begyógyultak a sebek – még ha a gyógyítás is valahogy rossz. Mérges, és másokat is bántani akar, és eközben meg fogja sebezni a földet és a többi elemet is – és ettől félnek az elementálok, ezt akarják tudatni a földrengésekkel, az áradásokkal, a viharokkal. Gordawg már érzett hasonlót egyszer: Draenoron, amikor a világ a szétszakadás előtt volt közvetlenül… és ennek a megismétlődését se Thrall, se Aggra nem hagyhatta bekövetkezni.

A győzelme után Garrosh nem érzett elégedettséget. Megbánást igen, amiért így ért véget a dolog. Amikor Eitrigg feltűnt, és kényelmetlen kérdéseket tett fel – hogy lehet, hogy egy lecsúszott vágás után Cairne nem volt képes védekezni vagy harcolni? –, Garrosh nem ismerte fel a lényeget addig, amíg az öreg harcos rá nem mutatott: Gorehowl pengéjén nem olaj nyomai látszanak, hanem egy fekete ragacsé… Garrosh rájött: Magatha átverte, és ezzel megfosztotta attól, hogy becsületes küzdelemben győzzön Cairne ellen, így sosem lehet benne biztos, hogy valóban győzött volna egy fair küzdelemben. Főleg azután, amikor Eitrigg elmondta, mi történt az éjjel: hogy a Grimtotem törzs puccsal átvette a hatalmat, elfoglalták Thunder Bluffot és Bloodhoof Village-et és sok jó taurent orvul megöltek.

Theramore-ban Jaina tudatta Variannal, hogy Anduin kijutott Ironforge-ból és nála van; és Varian vele megegyezett abban, hogy ezt titokban tartják, nehogy visszajuthasson Moirához valahogy. Másnap egy 3 fős tanácskozás ült össze Baine, Anduin és Jaina részvételével. Baine-nek azt súgták az ösztönei, hogy vissza kell szereznie a tauren földeket és le kell számolnia Magathával; de nem támadhatja meg Garrosht. Nem volt bizonyítéka rá, hogy az új Warchief is tudott a méregről, és nem módosíthatja úgy népe törvényeit, hogy mindig az ő szája íze szerinti eredményt sugalljanak. Anduin rájött, hogy Baine elfogadja, mit kell tennie és bár nem tetszik neki, tartani fogja magát ehhez – és ezután úgy döntött hogy legjobb tudásához mérten támogatja ebben az ifjú taurent. Ezért neki adta a Fearbreakert, és a fegyver ugyanúgy elfogadta Baine-t gazdájaként, ahogy nem sokkal korábban Anduint; és Anduin (némileg meglepő módon) ugyanúgy képes volt a Light segítségével elűzni Baine belső félelmeit ösztönösen, ahogy Ironforge-ban ezt megtette vele Aerin halála után Rohan, csak ő tudatosan használta ezt a varázslatot. Baine cserébe csak egy tanácsot tudott megosztani a herceggel, amit Cairne mondott neki korábban: pusztítani könnyű, a Grimtotemek is egy éjszaka alatt leromboltak majdnem mindent, amit csak tudtak. De az építkezés, valami maradandó alkotása… az nehéz feladat.

Magathának nem volt könnyű a helyzete, mert a győzelme nem volt teljes. Feralasban és Moonglade-ben már szervezkedtek ellene az ott élő taurenek. A többi törzstől hírnökök érkeztek, és mind azt az üzenetet hozta, hogy nem állnak Magatha mellé; és mind ugyanolyan egykedvűen fogadta a kivégzését, amiben biztos volt előre. Baine továbbra is a célpontja volt, ahogy azzá vált az áruló Stormsong is, de még nem tudta őket lokalizálni. Nem véletlen, hogy Garrosh hírnökét megkülönböztetett figyelemmel fogadta a sámán, de csak addig, amíg az fel nem olvasta az üdvözlést: „Magatha Nagyasszonynak, a Grimtotem törzs vezetőjének Garrosh Hellscream, a Horda Warchiefje ez úton kíván a lehető legőszintébben lassú és fájdalmas kínhalált.” Magatha az ork hírnökkel is végzett, és tudatta híveivel, hogy készüljenek az ostromra; nem fognak segítséget kapni senkitől. Ezalatt egy Grimtotem Ratchetben tárgyalt Gazlowe-val. A főnöke megbízásából bevásárolni jött; de a lista a sokat próbált goblint is meglepte. Főleg, amikor a tauren a brutális méretű erszény mellé letett még egyet, hogy a sürgősségi felárat is állja. Viszont Stormsong is meglepődött, amikor Gazlowe egy marék arany kivételével visszaadta az összeget… és gyakorlatilag ingyen biztosított mindent 4 nap múlva, mert kedvelte Cairne-t és ezzel akarta támogatni Baine hadjáratát. Már persze a gránátok, bombák, fegyverek és egyéb apróságok mellett.

Baine nyíltan Thunder Bluff felé indult Dustwallow Marshból és a serege folyamatosan nőtt. Camp Mojache ostrom alatt volt, de Freewind Post és Sun Rock Retreat is visszaverte az ellenük intézett támadást és küldtek erősítést. Jaina aranyakban mérhető segítsége zsoldosokat is hozott a zászlaja alá, és bár nem kért segítséget Orgrimmarból, csatlakoztak hozzá orkok, trollok, és még egy-két Forsaken és blood elf is, valamint a felépült Hamuul és druidák Moonglade-ből. Amikor pár nap múlva egy vihar felébresztette Magathát éjjel, a sámánnak furcsa érzése támadt: valami nincs rendben… és ezt csak megerősítette, amikor 3 zeppelin tűnt fel a város felett. A meglepetésszerű támadás elvonta Magatha figyelmét, így senkinek sem tűnt fel, amikor néhány rogue elvágta a kötélhidakat, mások hatástalanították a Thunder Bluff körül elhelyezett bombacsapdákat és elkezdtek dolgozni a városba felvivő liftek alatti aknákon is. Az egyiket sikerült felrobbantaniuk a Grimtotem védőknek, de a másikon Baine főerői rohamot indítottak és Magathát könnyedén elsöpörte a fiatal harcos… és ezután a Nagyasszony megadta magát. Baine kegyes volt: a támadók közül aki hűséget fogadott neki, az maradhatott (ezzel kb. a foglyok negyede élt), de a többieket örökre száműzték Stonetalon Mountainsbe azzal a kikötéssel, hogy aki visszatérne, azt ellenségnek kezelik és megölik; illetve ha Magatha ismét áruló tervet sző, akkor Baine személyesen megy el a fejéért. Emellett még egy dolgot tett Baine: a sámánok és az elemek közti kapcsolatot fenntartó totemek fontosak – és ő ezeket Magatha szeme láttára megsemmisítette, ezzel meggyengítve erejét.

Pár nappal később Thousand Needlesben találkozott Baine és Garrosh. Baine elmagyarázta, hogy mivel bebizonyosodott, hogy Magatha áruló, nyugodt szívvel száműzte – noha Cairne ebben nem volt biztos, és ezért inkább befogadta a Nagyasszonyt, hogy szemmel tarthassa. A követőire halál vár, ha visszatérnek, ez elégséges büntetés. Ugyanakkor meg is lepte a Warchiefet: bár hibásnak tartja Garrosht abban, hogy mak'goráig jutott az apjával, nem fogja kihívni hasonló harcra, mert nincs itt az ideje. A taureneknek szükségük van a Hordára, ahogy a Hordának is a taurenekre – ennek megfelelően Baine megerősítette apja esküjét, amit ő még Thrallnak tett.

Theramore súlyos helyzetbe került: vihar tört ki, amely áradást okozott. Hamarosan a falakon kívül csak három épület maradt szárazon: a fogadó, amely egy dombon állt, a katonai barakk és Jaina tornya. A lakosság ezek valamelyikébe menekült, jórészt már csak segítséggel A kikötő dokkjai és az ott horgonyzó hajók eltűntek, mintha sosem léteztek volna, egy óriási hullámnak köszönhetően. Jaina egy tüzet okádó sárkányfejjel igyekezett elpárologtatni annyi vizet, amennyit csak tudott, de egy idő után teljesen kimerült és a víz tovább emelkedett. A fáradt mágus ráadásul elszólta magát Anduin előtt, amikor haza akarta küldeni biztonságba, így a herceg rájött, hogy Varian támadásra készül Ironforge és Moira ellen. Némi vita után meggyőzte Jainát, hogy nem lehet nem annak kezelni, ami: ő Stormwind koronahercege, aki egyszer uralkodni fog, amikor az apja meghal – és ki tudja, mikor fog ez bekövetkezni.

Varian eközben 18 elit SI:7 ügynökkel a Deeprun Tram alagútjában Ironforge felé tartott. Gyakorlatilag feltűnés nélkül jutott el a bérgyilkoscsapat a városig, és könnyedén iktatták ki a Dark Iron őröket menet közben. Az első komolyabb csatára csak a Great Forge-nál került sor – de eddigre már megérkezett Anduin is, aki a Hall of Mysteries egyik papnőjétől kapott egy láthatatlanná tevő italt, hogy feltűnés nélkül eljuthasson az események sűrűjébe; és azt tekintve, hogy emberként kimagaslott a törpék közül, és Moira folyamatosan kutatott utána a városban, szükség is volt erre. Varian embereivel könnyen eljutott az önjelölt királynő hálóterméig, és kirángatta a rémült nőt az eddigre összegyűlt tömeg elé, hogy szembesítse bűneivel – de Anduin megakadályozta eredeti tervét. Moira a jog szerinti örökös, még ha borzalmasan is kezdte uralkodását, emlékeztette apját a herceg, és nem minden elvetendő, amit mondott, még ha a megvalósításuk elfogadhatatlan is. Rombolni könnyű, de tartós dolgot építeni nehéz. Varian átgondolta fia érveit, és megkegyelmezett – de azt is közölte Moirával, hogy ki kell érdemelnie a koronát. És amíg ezt megteszi, addig a törpéket – és Ironforge-ot – a 3 klán vezetőiből álló tanács fogja kormányozni: a Dark Ironokat Moira képviseli, a Wildhammereket Falstad Wildhammer, míg a Bronzebeardeket Muradin.

A Garadarba visszatérő Thrallt és Aggrát egy tauren futár várta, aki Drek'Thartól érkezett. Thrall tőle tudta meg a druidák halálát, majd Cairne és Garrosh párviadalát és Magatha puccsát. Elhozta Palkar figyelmeztetését is, hogy Drek'Tharnak vannak még igaz víziói, és ezek egyike Azeroth romba dőléséről szól. Thrall azonnal visszatért Azerothra – és vele tartott Aggra is. A sámán Mulgore-ba ment, hogy elbúcsúzhasson Cairne-től... Thrall szembenézett magával és rájött, hogy ha Warchief marad, akkor polgárháborúba sodorja a Hordát, mert nem lesz képes a feladataira koncentrálni. Épp ezért levette a páncélját, és ismét felvette azt a köntöst és imafüzért, amit a beavatási szertartásra kapott Nagrandban. A döntés az övé volt, és helyes volt.

Alteracban Drek'Thar ismét szörnyű álomból ébredt. Egy dolgot mondott a rémült Palkarnak: „Ne engedjétek be!” Stormwindben a víz visszahúzódott a kikötőből, hogy cunamiként térjen vissza és elpusztítson mindent, ami az útjába került. Westfallban megnyílt a föld. Mulgore-ban Thrallt leverte a lábáról egy földrengés, és amikor megpróbált beszélni az elementálokkal, csak rettegést érzett… és egy hatalmas sebet a Maelstrom mélyén, aztán az elemek fájdalma kiütötte őt is. Thunder Bluffban tért magához, ahol megkérte Baine-t, vitesse a régi páncélt Orgrimmarba, mert neki nem lesz már rá szüksége. Ő maga Ratchetbe utazott Aggrával, ahol egy új hajó várta, a Draka's Fury – aminek úticélja a Maelstrom volt, hogy kiderítse, mi is történt; és ezt nem tehette volna meg Warchiefként, de egyszerű sámánként, akinek nem kell másra is koncentrálnia, igen.