Általánosságban a warlock olyan korábbi mage, esetleg shaman, aki eredeti tanulmányait feladva a démoni mágia vizsgálata és gyakorlása felé fordult. Az első warlockok maguk a Burning Legion démonai, illetve a Sargeras által megrontott eredarok voltak, mint pl. Archimonde vagy Kil'jaeden. Később Azerothon a fel mágia gyakorlása tiltottá vált a Burning Legion pusztítása után, és a Kirin Tor folyamatosan leszámolt a néha feltűnő warlockokkal - ezért ők titokban, rejtőzködve végezték szertartásaikat.
Draenoron Kil'jaeden honosította meg a warlock mesterséget, amikor sikerrel kerítette a befolyása alá először a legbölcsebb ork shamant, Ner'zhult, majd az ő tanítványait és a többi shamant is. Az orkok közül hamarosan eltűntek a shamanok, és a mágia gyakorlói a warlockok sötét rítusait űzték. Ezek a warlockok félelmetes ellenfélnek bizonyultak az Első és a Második Háború alatt is, de a Horde vereségének idejére a legtöbbjük már halott volt: egy részük az Alliance elleni csatákban pusztult el, míg a legtöbben Gul'dan árulása után Tomb of Sargerasnál haltak meg részben az ott levő démonoknak, részben a bosszúszomjas Orgrim Doomhammernek köszönhetően.
A Harmadik Háború idején több rejtőző warlock a Cult of the Damnedhez csatlakozott, és a Scourge necromancereként tevékenykedtek. Eközben a Horde új vezetője, Thrall visszavezette népét a shamanisztikus útra, és a fel mágia gyakorlását megtiltotta, a warlockokat gyakorlatilag törvényen kívül helyezte. Ennek ellenére maradt pár ork warlock, akik Orgrimmar felépítése után a Cleft of Shadowba húzódtak vissza; egy részük továbbra is a Burning Blade tagja, és a Legion szolgája maradt, míg mások egyezséget kötöttek a Warchieffel: nem mutatkoznak feltűnően, segítik a Hordát a harcaikban, cserébe nem végzik ki őket.



Nemcsak az orkok foglalkoznak démoni mágiával a Horde tagjai közül. A blood elf magiszterek egy része a Sunwell pusztulása után új forrásokat keresett csillapíthatatlan éhségük legyűrése érdekében, ők ezt a fel mágiában találták meg. A fogságba ejtett és szolgálatra kényszerített démonok ereje ugyan képes volt enyhíteni a blood elfek mágiaéhségét, de ez egyben még erősebb függést alakított ki, mint korábban a Sunwell.
A forsakenek körében szintén előfordulnak warlockok - és Undercityben nem is tilos megjelenniük. Sylvanas királyságában a démoni mágia tanulmányozása teljesen elfogadott dolog... a Dark Lady semmilyen eszközt nem vet el, ami a céljai elérésében segíthet - ha ez démonokkal cimborálást jelent, akkor sem lát semmilyen problémát.
Az Alliance nem ilyen megengedő. Darnassusban elég jól emlékeznek, mire képes a Burning Legion, így a fel energiák használói az életükkel játszanak, ha belépnek a városba, és ugyanez igaz Exodarra is. Stormwindben sem tolerálják a sötét mágia használóit... de a Mage Quarter egy eldugott sarkában, a Slaughtered Lamb ivó pincéjében azért megtalálhatóak általában páran a démoni mágia tanulmányozói közül. Ironforge-ban korábban nem igazán jártak warlockok, de Gnomeregan pusztulása óta a Forlorn Caverns sötétjében egy-egy ilyesmivel foglalkozó gnómra rábukkanhatunk. Egyébként a gnómok talán az egyetlen olyan faj, ahol a warlockok nem egyértelműen gonosz célokkal, vagy a saját személyes hatalomvágyuk miatt űzik sötét mesterségüket: minden gnóm, foglalkozzon bármivel is, születetten kíváncsi. A céljuk a megismerés és a tanulmányozás; a legtöbb gnóm warlock ezért kezdte el a démonok vizsgálatát... puszta ismeretvágytól hajtva.
A warlockok a démoni mágia mesterei. Az erejüket a sötétség és a tűz manipulálása biztosítja, és képesek kisebb démonokat tartósan az uralmuk alá hajtani és igényeik szerint megidézni; sőt, rövidebb ideig erősebbek megidézésre is képesek, de ezek előbb-utóbb kiszabadulnak a warlock irányítása alól és fékevesztetten pusztítani kezdenek. A warlockok támadásai elsőre nem tűnnek veszélyesnek... de a legtöbb varázslatuk hosszú ideig hat, és folyamatosan sebzi az ellenfelet. Egyes warlockok képesek maguk is démoni alakot ölteni egy rövid ideig.
A történelem legerősebb warlockjai a Legiont vezető eredarok; míg a halandók közül a leghatalmasabb vitathatatlanul Gul'dan volt. Ő eredetileg Ner'zhul tanítványa, egy shaman volt, aki páratlan tehetséget mutatott a természetes mágiával kapcsolatban. Amikor a mesterét megvezette Kil'jaeden és elkezdődött a háború a draeneiok ellen, Gul'dan teljes mellszélességgel támogatta a harcot. Később Ner'zhul rájött, hogy valami nem stimmel, és elment a szellemekhez Oshu'gunba, akik elmondták neki, hogy átverték. Gul'dan kikémlelte ezt, és azonnal jelentette Kil'jaedennek - aki felajánlotta neki, hogy a warlockok mestere lehet, ha eléri, hogy az ork klánok a Burning Legiont szolgálják feltétel nélkül. A hatalomvágyó Gul'dan ebbe azonnal beleegyezett, így az eredar megfosztotta Ner'zhult az erejétől és Gul'dan vette át a warlockokat tömörítő Shadow Council vezetését. A Shadow Council manipulációi az ork klánokat egyesítették a vérszomjas és megállíthatatlan Horde formájában, aminek az irányítója névlegesen a Warchief, Blackhand volt, de valójában Gul'dan mozgatta a szálakat. A Burning Legiontól való teljes függés megteremtése érdekében a warlock felajánlotta a klánok vezetőinek a pit lord Mannoroth vérét, akik ezt el is fogadták egy kivétellel - a Frostwolf klán vezetője, Durotan Ner'zhul tanácsára elutasította ezt. Ezt követően a Horde szisztematikusan kiirtotta az összes draeneit, akit csak találtak, elpusztítva városaikat, és átalakítva szent központjukat, Karabort a rettegett Black Temple-lé. Gul'dan nemsokára létrehozta a saját klánját, a Stormreaver klánt: ennek tagjai kizárólag neki engedelmeskedtek, még a Warchief hatalmát sem tisztelve.
A háború megnyerése után lépett kapcsolatba Gul'dan Medivhvel, akit a Dark Titan, Sargeras uralt. Medivh elképzelhetetlen hatalmat ígért a warlocknak, ha segít megnyitni egy átjárót a két világ között: ez volt a Dark Portal. Az ork klánok megtámadták Azeroth királyságát és a háború végén sikeresen elfoglalták azt, és lerombolták a fővárost, Stormwindet. Az Első Háború végén a renegátnak számító Frostwolf klánt száműzték, míg a vezetőjüket, Durotant feleségével együtt megölték Gul'dan gyilkosai. Azonban ekkor már nem az ő kezében volt a Horde... Blackhandet párviadalban legyőzte Orgrim Doomhammer, aki kiirtotta a Shadow Council tagjainak legnagyobb részét és hűségesküt csikart ki Gul'dantól is. A warlock ekkor gyenge volt: a szellemi kapcsolata folyamatosan fennállt Medivhvel, és akkor is a varázsló elméjében tartózkodott, amikor Anduin Lothar, Khadgar és Garona vezetésével egy stormwindi portya végzett vele. Ez kómába taszította Gul'dant, aki magához térésekor kénytelen volt behódolni Doomhammernek... de megőrzött pár emléket Medivhtől is; és ezek alapján az új célja az lett, hogy megtalálja a Sargeras sírját rejtő szigetet, ahol Aegwynn elrejtette a titán legyőzött avatarját.



A Második Háború idején a Stormreaver klán és Gul'dan is részt vett a hadjáratban, és ő hozta létre az első death knightokat is a lemészárolt warlockok lelkeit az elesett stormwindi lovagok testébe zárva. Azonban Lordaeron ostrománál, amikor elkerülhetetlennek tűnt a Horde győzelme, a warlock rálelt a szigetre, ahol Sargeras nyugodott. Ezért a klánjával együtt azonnal otthagyta az ostromot, és magával vitte Cho'gallt és a Twilight's Hammer klánt is... azonban a szigeten levő démonok túl erősek voltak még Gul'dannak is, és széttépték a vén warlockot. A klánja túlélőivel Doomhammer és a Horde számolt le, és a mészárlásban meghalt Cho'gall is a közfelfogás szerint. Azonban az ogrét megmentette egy Old God (vélhetően C'Thun) a klánja maradékával együtt... de ez a nagyvilág előtt titokban maradt évekig.
Gul'dan halála után a koponyájából egy erős varázsszer vált, ami valahogy visszajutott Draenorra és Ner'zhul kezébe került. Ő felhasználta a koponyát a Draenorról elvezető portálok megnyitásához, majd ezután Khadgar kezébe került ez a varázsszer, aki bezárta a portálokat és megsemmisítette a Dark Portalt is. Draenor pusztulása során Gul'dan koponyája eltűnt, és valahogy a Twisting Netherben a Burning Legion démonaihoz került. Ők visszavitték Azerothra, és ennek segítségével fertőzték meg Felwood erdejét. A démonokra vadászó Illidan Arthastól tudta meg, hogy itt van Gul'dan koponyája és hatalmas erőt jelent... így megszerezte azt, majd felemésztette a benne rejlő hatalmat - ám ennek mellékhatásaként a teste átalakult, és bár megőrizte a night elf eredetre utaló jelleget, démoni külsőt öltött.