Tyrande jóval a Sundering előtt született Suramarban, ahol együtt nőtt fel a két Stormrage fiúval, Illidannal és Malfurionnal. Miután felnőttek, szétváltak útjaik: Illidan a mágia felé fordult, Malfurion a félisten Cenarius tanítványa lett, míg Tyrande Elune papnőjeként szolgált. Idővel mindketten beleszerettek Tyrande-ba, aki Malfurion szerelmét viszonozta.
A War of the Ancients során Tyrande győzte meg Illidant, hogy hagyja el a Highborne-okat és csatlakozzon az ellenálláshoz, és a papnő segítette abban is, hogy leküzdje mágiafüggését. Malfurionnal sikerült meggyőzniük Cenariust, és a sárkányokat is arról, hogy segítsék őket a démonok elleni harcban. A harcok során derült ki az is, hogy Elune papnői közül ő a legtehetségesebb az istennő ajándékainak hasznosításában, legyen szó pusztításról vagy gyógyításról. Amikor a háború utolsó szakaszában a Burning Legion halálosan megsebesítette High Priestess Dejahnát, Elune papnőinek vezetőjét, a halálos ágyán Tyrande-ot nevezte meg utódjának - és bár a papnő először szabódott, végül elfogadta a kinevezést (amivel magára haragította a posztra aspiráló Maiev Shadowsongot).



Azshara és a démonok ereje egyre csak nőtt, így Malfurion végül azzal az ötlettel állt elő, hogy pusztítsák el a démonok átjárójának helyet adó Well of Eternityt. Tyrande támogatta a javaslatot, és némi vita után Cenariust és Alexstraszát is sikerült meggyőzni ennek elkerülhetetlenségéről - viszont Illidant nem, aki ezután elindult figyelmeztetni Azsharát. Tyrande és Malfurion nem érte utol a demon huntert, így a királynő palotájában erős ellenállásba ütköztek a Well felé tartva. Miközben Malfurion és a sárkányok próbálták áttörni a védelmet, Tyrande egy kis csoportnyi sentinellel besurrant a palotába és hátulról támadtak - és bár az akció sikeres volt, a sentinelek legtöbbje meghalt, és Tyrande is súlyosan megsebesült. Amikor Malfurion látta szerelmét elesni, dühében egyenesen Azsharára támadt, és ezzel megbontotta a démonok portálját fenntartó varázslatot, ami egy iszonyatos erejű visszarúgástként elpusztította a Well of Eternityt, és darabokra tépte az eredeti Kalimdort - így jött létre az általunk ismert Kalimdor, Azeroth, Northrend és Kezan; illetve a Well of Eternity egykori helyén a sosem nyugvó hatalmas viharzóna, a Maelstrom.
A pusztítást óriási szerencsével Tyrande, Cenarius és Malfurion is túlélték, és a megmaradt night elfekkel ezután Cenarius szent vidékére, a Hyjal hegy csúcsára költöztek. Itt megdöbbenésükre egy új mágikus tavat, egy új Well of Eternityt találtak - mint kiderült, a Sunderinget szintén megúszó Illidan megmentett néhány fiolával az eredeti tó mágikus vizéből, és ebből hármat a Hyjal szent tavába öntve létrehozta az új Wellt. Habár először felmerült Illidan kivégzésének lehetősége is, végül a demon huntert börtönbüntetésre ítélték és a Hyjal alatti barlangokba, a Barrow Deepsbe zárták, őrének megtéve Maievet. Ugyanakkor a Sunderingre emlékezve a night elfek nem próbálták elpusztítani a Well of Eternityt - viszont lemondtak az arcane mágia használatáról. Ezután a druidák a Dragon Aspectek áldásával létrehozták Nordrassilt, a World Treet, majd hamarosan a túlélő Highborne-ok távoztak keletre Azerothra, ők ugyanis nem akartak lemondani az arcane mágiáról. És eljött az az idő is, amikor Tyrande egyedül maradt: Malfurion és a druidák visszavonultak Moonglade-be, ahol hibernált állapotban aludtak, miközben szellemük az Emerald Dreamben időzött. Tyrande hiába könyörgött Malfurionnak, nem tudta visszatartani.



A night elf társadalomban ezután a nők vették át az irányítást: Tyrande újra megszervezte a Sentineleket, amelyek védték a night elfek lakóhelyét Ashenvale-ben és Hyjalban. Ebben segítségükre voltak Cenarius lányai, a dryadok, és fiai, akiket Keeper of the Grove néven ismertek. Így telt el tízezer év, amikor Tyrande fogadott lányának, Shandris Feathermoonnak rossz híreket kellett hoznia: a tengeren túlról zöld bőrű lények érkeztek, akik elkezdték kivágni Ashenvale Forest fáit, és megölték Cenariust is. Tyrande maga vezetett egy csapatot , hogy kivizsgálja a Warsong klán és Grom Hellscream tetteit, de úgy érezte, hogy itt nem a Mannoroth vérével ismét megfertőzött Grom áll a háttérban, hanem valaki más.
Miután a night elfek megtámadtak és elpusztítottak egy Thrall és Jaina által közösen üzemeltetett bázist, hirtelen élőhalottak támadtak rájuk, és a harc közben felfedte magát a vezetőjük is: Archimonde. tyrande csapatának nagy része elpusztult, ő maga is nehezen tudott megmenekülni - de ezzel biztossá vált számára, hogy fel kell ébresztenie a druidákat. Shandrist hátrahagyta, hogy védje meg Ashenvale-t, míg maga Tyrande Moonglade felé sietett, hogy Tichondrius és a Scourge előtt érjen oda. Eközben kénytelen volt elpusztítani egy újabb ork tábort, majd megölni Moonglade védelmezőit: a Fire Protectort, az Ice Protectort és a Lightning Protectort. Így sikerült megszereznie a Horn of Cenarius nevű kürtöt, amivel felébreszthette Malfuriont és a druidák egy részét. Ezután Winterspringbe indultak egy újabb druida csoport, a Druids of the Talon felébresztése miatt - útközben kénytelenek voltak kiirtani a közben a sötétségbe zuhant furbolgokat, a Felwood törzset. Ezután az utolsó druida csoport, a Druids of the Claw ébresztése miatt visszatértek Hyjal alá, a Barrow Deepsbe, ahol megtalálták az Illidan börtönét rejtő kaput. Noha Malfurion megtiltotta Tyrande-nak, hogy kiengedje a testvérét, a papnő szerint a demon hunter az a szövetséges, akire szükségük van - így bement csapatával a barlangokba, megölte a börtönt őrző Keeper of the Grove-ot, Califaxot és legyőzte Maiev Shadowsong watcherjeit is, majd kiengedte Illidant. A demon hunter Felwoodba ment, hogy Tichondrius ellen harcoljon, de hamarosan segítségre szorult - azonban mire Malfurion és Tyrande odaért, Illidan végzett az összes démonnal - igaz, közben maga is démonná változott... és ezután Tyrande sem tiltakozott, amikor Malfurion végleg száműzte testvérét Ashenvale-ből.
Nem sokkal később a Próféta, Medivh megszervezett egy találkozót Tyrande, Malfurion, Thrall és Jaina részvételével, ahol meggyőzte őket, hogy csak összefogva győzhetik le a Burning Legiont és Archimonde-ot. Malfurion terve a következő volt: lelassítják az eredart, aki Nordrassil felé tartott, amíg ő összegyűjti az erdők ősi védelmezőit, a wispeket. A terv működött: a démonok és az élőhalottak előbb Jaina bázisát pusztították el, majd Thrallé következett, végül Tyrande-é. Eközben összegyűltek a wispek, akik Malfurion kürtszavára a Nordrassilon felfelé mászó Archimonde köré gyűltek és egy óriási robbanásban megsemmisítették a démont, és felperzselték Nordrassilt - ezzel véget vetve a night elfek halhatatlanságának is.
Pár hónappal később üzenet érkezett Maievtől, hogy Illidan megtámadta őt és a watcherjeit. Tyrande és Malfurion keletre követték a nyomokat, egészen a Broken Islesig, ahol átverekedték magukat a nagakon, Illidan új szövetségesein Maievig, majd szembeszálltak Illidannal is - és eközben Tyrande lemondta a demon hunternek, hogy hibának tartja, hogy kiszabadította őt. Illidan végül elmenekült, és Tyrande-ék követték egészen Lordaeronig. Malfurion itt magára hagyta a többieket, hogy a hely szellemeivel beszéljen. Tyrande és Maiev Illidan keresése közben találkozott a Scourge elől menekülő blood elfekkel - Tyrande ezután felajánlotta, hogy segít Kael'thasnak az élőhalottak elleni harcban. Azonban Pyrewood Village-nél csapda várta őket... így Tyrande arra utasította Maievet és Kael'thast, hogy meneküljenek, ő feltartja az élőhalottakat. A terv addig működött, amíg az Arevass folyó hídja össze nem omlott a papnő alatt, és ezután Maiev meggyőzte Kael'thast, hogy inkább segítsen neki megtalálni Illidant, és ne keressék meg Tyrande-ot.
Azonban a papnő túlélte ezt: egy szigetre vetődött, ahol egy kisebb csoportnyi, korábban velük érkezett sentinel is állomásozott. Hamarosan a Scourge támadása alá kerültek, és nem sok választotta el őket a vereségtől, amikor megérkezett Malfurion és Illidan, és sikeresen kimentették a túlélőket. Ezután Malfurion tudatta Illidannal, hogy hálás a segítségért, de nem engedi, hogy még egyszer a night elfeket veszélyeztesse - ezt tudomásul véve Illidan egy újabb portálon távozott, nyomában a közben megérkező bosszúszomjas Maievvel. Tyrande és Malfurion ezután hazatértek Ashenvale-be, és nem sokkal később Malfurion elveszett az Emerald Dreamben...



Tyrande azóta ismét egyedül irányítja a night elfeket, most már a sárkányok jóváhagyása nélkül létrehozott új világfán, Teldrassilon épített fővárosból, Darnassusból. Tyrande mindenáron megvédi a night elfeket, és nem bízik az idegenekben, még az elvileg szövetséges Alliance-ban sem; de aki bebizonyítja, hogy méltó harcostárs, azt később barátságosan fogadja. A harcban könyörtelen, és az ellenségeit nem hagyja menekülni: aki hátat fordít Tyrande-nak, az oda fogja kapni a végzetes nyílvesszőket. Elune főpapnőjeként komoly mágikus erővel is bír, de ezt csak akkor használja, ha szükséges vagy a csata rosszul áll. Hátasként egy Ash'alah nevű frostsabert használ.