Nagyobb területet birtokló és kvázi államalapító "faj" szempontjából nézve a forsakenek a legfiatalabbak Azeroth területén, hiszen mindössze 5 éves birodalmuk. Élőhalottak előfordultak a korábbi évezredekben is, de ezek vagy valami miatt a haláluk helyéhez kötött kísértetek voltak (mint a Highborne szellemek Darkshore-ban vgy Azsharában), vagy nekromanta kísérletek eredményei (mint a Második Háború death knightjai), és egy nagyon kis részük a saját erejéből lett élőhalott eredeti halála után, mint pl. Meryl Winterstorm. Azonban a Harmadik Háború során a Lich King által elindított plague gyakorlatilag teljesen kiirtotta Northrend és Lordaeron human (és egyéb) lakosságát, talán csak a murlocok maradtak immunisak egyedül. Aki belehalt a fertőzésbe, nem maradt nyugalomban - és sírjából kimászva, a Lich King akaratához kötött bábként korábbi szeretteire támadt.
Amikor Illidan megpróbálta leolvasztani Northrendet Kil'jaeden megbízásából, a Lich King ereje megcsappant, lévén a Frozen Throne megvédésére kellett fordítania energiáit - így a korábbi high elf Ranger General, a bansheevé alakított Sylvanas Windrunner visszanyerte önálló akaratát és korábbi emlékeit. Sőt, vele együtt a Lordaeront letaroló Scourge jelentős része szintén képes volt elszakítani magát a Lich Kingtől - így Sylvanas számára logikus lépés volt, hogy összegyűjtse ezeket a függetlenné vált sorstársakat, és együtt véghez vigye bosszúját a halálukért felelős Scourge ellen. Kezdésnek elfoglalta a Lordaeron lerombolt fővárosa alatti katakombákat, az Undercity néven ismert labirintusrendszert, és innen szervezte meg  a harcot a Scourge-höz hű undeadek és vezetőjük, Kel'Thuzad ellen, illetve az ellenállást az élőhalottak feletti uralom átvételét tervező dreadlordok, Balnazzar, Varimathras és Detheroc ellen.
Az elsőként támadó Balnazzart és Varimathrast könnyen sikerült legyőznie a forsakeneknek. Sylvanas hűségesküt kényszerített ki Varimathrasból, amit testvére, Balnazzar megölésével kellett megpecsételnie. Noha törvény volt, hogy nathrezim nem ölhet nathrezimet, a józan belátású Varimathras megölte Balnazzart - noha mindketten tudták, hogy ezzel csak a fizikai testét pusztítja el és Balnazzar ettől még életben marad (később meg is szállta a Scarlet Crusade vezetőjét, Saidan Dathrohant). Ezután a legerősebb dreadlord, Detheroc ellen vonultak a forsakenek - azonban ő meglepetéssel szolgált: eddigre sikeresen a hatalmába kerítette az utolsó, a területen még aktív Alliance-hadsereg vezetőjét, Garithost. Ennek köszönhetően Garithos a forsakenek elleni támadásra utasította seregét - és ezzel halálra is ítélte őket, ugyanis az élőhalottak kíméletlenül lemészárolták az egész sereget, beleértve Garithost is. Detheroc végzetét Sylvanas jelentette, aki saját elmondása szerint cafatokra tépte a nathrezimet.



A forsakenek ezután magukénak nyilvánították a korábbi Lordaeron királyságának kb. a felét. Az Alliance nem látott különbséget élőhalott és élőhalott között, így ellenségként kezelte Undercity új lakóit. Sylvanasnak egyetlen logikus lehetősége maradt: az ifjú warchiefhez, Thrallhoz fordult, aki értékes szövetségest látott a forsakenek úrnőjében és befogadta a Hordába az élőhalottakat. Így a Horde fontos bázishoz jutott Azeroth északi részén, ahonnan közvetlenül utánpótlást juttathattak Hammerfallba és a szövetséges Revantusk trolloknak, illetve később kiváló kiindulási pontnak bizonyult a terület Northrend felé is... no meg az élőhalottak állandóan lekötik az Alliance figyelmét, így kisebb az esély egy teljes erejű támadásra Kalimdor ellen.
Ugyanakkor igazából sem Thrall, sem Cairne Bloodhoof nem bízik Sylvanasban és némi gyanakvással figyeli a forsakenek tevékenységét, ami elsődlegesen az őket élőhalottá változtató Scourge és a Lich King ellen irányul. Ennek érdekében a Royal Apothecary Society félig-meddig titokban, de Sylvanas tudtával és beleegyezésével a plague továbbfejlesztésén dolgozott, ami a forsakenek megkíméli ugyan, de a Lich King szolgáira ugyanúgy halálos, mint az élőkre. Mások a jelenlegi állapotukat betegségnek tartják és azon munkálkodnak, hogy ismét visszatérhessenek az életbe. Nagyrészt ennek a csoportnak köszönhető, hogy mind a Horde shamanjait tömörítő Earthen Ring, mind a Horde vezetői áldásukat adták arra, hogy a forsakenek is a Horde tagjai lehessenek. Azonban ők is tudják: a forsakenek jelentős része a halálát, majd újjáélesztését követően megőrült vagy épp gonosszá vált - és noha már megszabadultak a Lich King irányításától, ennek ellenére sokan közülük a még életben levő korábbi szeretteik, vagy akár bármely élő halálát kívánják.



Nemrég, a Lich King ellen indított nyílt háború idején a Royal Apothecary Society sikerrel járt és létrehozta Sylvanas plague-változatát, ami a Scourge-re is halálos. Azonban az ezzel felszerelt Grand Apothecary Putress a Wrathgate-nél harcoló felek mindegyikét elpusztította: nemcsak a Scourge élőhalottjait, de az Alliance és a Horde katonáit is... Putress ezután az árulás után visszatért Undercitybe, ahol azonban eközben Varimathras fellázadt a Dark Lady ellen. Sylvanas testőrségét lemészárolták, ő maga pedig alig tudott elmenekülni Orgrimmarba. A sereg és jóbarátja, Bolvar Fordragon haláláért bosszút szomjazó Varian Wrynn személyesen vezetett támadást Undercity ellen, ahol az Alliance legkiválóbb hősei segítségével végeztek Putresszel - és ezalatt a Varimathras vérére szomjazó Sylvanas Thrallal és a Horde legkiválóbb harcosaival visszafoglalta városát. Varian győzelme után vissza akarta foglalni az egész várost és kis híján megtámadta Sylvanasékat is, de Jaina Proudmoore elteleportálta az Alliance seregét Stormwindbe, így megakadályozva az újabb vérontást. Az nem világos, hogy Sylvanas tudott-e Putress árulásáról, és hogy nem ő maga adta-e ki a parancsot arra, hogy a Horde ellen is használják az új fertőzést... de az bizonyos, hogy addig nem fog nyíltan a Horde ellen fordulni, amíg Arthas még életben van.
A Cataclysm egyik mellékhatása volt, hogy a Gilneast védő roppant kapu, a Greymane Wall megsérült, így közel 20 év után először kívülről is be lehetett jutni az elzárt királyságba. A forsakenek rögtön ki is használták az alkalmat és megtámadták a királyságot, hogy birodalmukhoz csatolják a területet. Az itt élő, az Arugal átka által worgenné vált lakosok megpróbálták visszaverni a támadást, de végül nagy részük kénytelen volt Stormwindbe menekülni - míg a királyság fővárosa csatatérré vált, ahol folyamatos háború dúl az Alliance és a Horde között. Emellett a Lich King vereségét követően a forsakenek megpróbáltak a Plaguelands néven ismert területek felé is továbbterjeszteni uralmukat, valamint a többé-kevésbé folyamatos ostrom alá vont kis kikötővárost, Southshore-t is sikerült az uralmuk alá vonni. Abban azonban senki sem lehet biztos, hogy Sylvanas nem tartogat még pár meglepetést...