A krónikások egyetértenek abban, hogy Azshara volt a valaha Azerothon élt legszebb night elf nő, és abban is, hogy a népe imádta uralkodóját - nem véletlen, hogy a night elf fővárost is átnevezték Zin-Azsharinak, aminek a jelentése "Azshara dicsősége". A királynő azonban a szeretetét megtartotta a nemességnek, a Highborne-oknak. Köztük voltak a night elfek legerősebb varázslói és mágusai is, akik Azshara sürgetésére egyre mélyebben merültek a Well of Eternity által biztosított mágia tanulmányozásába. Egy napon Azshara leghűségesebb tanácsadója, Xavius azzal az ötlettel állt elő, hogy a Well energiájával tökéletessé lehetne formálni a világot, ahol élnek. Azonban a kivitelezéshez szükséges energia felkeltette Sargeras, a Sötét Titán érdeklődését, aki hamarosan kapcsolatba lépett Xaviusszal, majd rajta keresztül Azsharával is; nem mellesleg a Highborne-ok java részének az elméjét is az uralma alá vonta. Azshara méltó párt látott a démonok urában és elmondta Sargerasnak, hogy szeretné Azerothot megtisztítani az alsóbbrendű fajoktól - ezután a bukott titán rávette a királynőt, hogy nyisson egy portált a Burning Legion démonainak, akik segíthetnek ebben... ezzel elkezdődött a War of the Ancients.



A portál megnyitása után a démonok első csapatait Hakkar the Houndmaster (nem a trollok véristene, aki Hakkar the Soulflayer névre hallgatott!) és Mannoroth the Destructor (igen, ő az a Mannoroth) vezette Azerothra, és a démonok válogatás nélkül gyilkolták le Zin-Azshari lakosságát, lerombolva a várost. Hamarosan a második legnagyobb night elf település, Suramar következett... és Azshara lelkiismeretfurdalás nélkül nézte végig népe alacsonyabb származású tagjainak lemészárlását. Hamarosan megérkezett a démonok harmadik vezetője, Archimonde the Defiler is (igen, ő is az az Archimonde), és a Burning Legion lassan elkezdte a Highborne mágusok segítségével előkészíteni az első Dark Portal megnyitását a Well of Eternityben, amin keresztül maga Sargeras is a bolygóra érkezhetett volna.
Csakhogy hamarosan megszerveződött a még élő night elfekből egy ellenállás Kur'talos Ravencrest katonai és Malfurion Stormrage szellemi vezetésével; Ravencrest halála után Desdel Stareye, majd az ő halála után Jarod Shadowsong lett a katonai parancsnok. Malfuriont testvére, a mágus, később demon hunter Illidan, és Elune papnőinek vezetője, Tyrande Wisperwind segítette - és három eltévedt utazó a jövőből: Rhonin, Krasus és Broxigar. Azshara nem fordított sok figyelmet az ellenállásra, nem tartotta őket veszélyesnek tervére - de amikor a lázadók megtámadták Zin-Azshariban a majdnem megnyílt Dark Portalt, kérdőre vonta Mannorothot, hogy mivel magyarázza a helyzetet. A pit lord dühében végezni akart a királynővel... de megdöbbenésére Azshara olyan erővel támadott vissza, amivel csak Sargeras, Archimonde és Kil'jaeden tudott volna dacolni. Korántsem mellesleg amikor Illidan demon hunterré vált, érzékelte, hogy egy rendkívül erős bűbájvarázslat tartotta őt korábban fogva, aminek az eredete Azshara volt... ez megmagyarázza, miért hittek a night elfek korlátlanul úrnőjüknek korábban, és miért formálódott meg olyan nehezen az ellenállás.
A lázadók támadása sikeres volt, de a Dark Portal pusztulása elpusztította a Well of Eternityt is, és bekövetkezett az első komoly katasztrófa Azeroth történetében: a Sundering, ami létrehozta a jelenlegi kontinenseket és a Well helyén a sosem csillapodó hatalmas viharzónár, a Maelstromot. Azshara egy pajzsot borított maga és hűséges szolgái fölé, miközben Zin-Azshari a mélybe süllyedt... és egy titokzatos suttogásra lett figyelmes, ami segítséget ígért és azt, hogy hatalmasabb lehet, mint valaha volt... és ezt az uralkodónő elfogadta. Amikor nem bírta tovább fenntartani a védővarázslatot, elborította a víz... de nem fulladt meg, ahogy a követői sem; igaz, nem is maradtak változatlanok... a Highborne-okból naga lett a mélyben. A túlélő night elfek előtt ez a tény titokban maradt... ők halottnak tudták egykori úrnőjüket.



Azshara az átalakulás végén kb. 7 méter magas lett, lábak helyett 5 csápon közlekedett az óceán mélyén, két újabb karja nőtt, és a haja helyén kígyók jelentek meg. A nagák felépítették az új városukat, Nazjatart, és tízezer évig a mélyben rejtőztek. Azshara továbbra is uralkodott felettük, és amikor úgy érezte, hogy ideje előlépni a homályból, elküldte szolgálóját, Lady Vashjt a menekülő Illidanhoz. Emellett gyakorlatilag az összes tengerparton megjelentek a nagák: Darkshore-ban Mathystra romjainál, Ashenvale-ben Blackfathom Deepsben és Zoram Strandon, Dustwallow Marsh partjainál Alcaz Islanden, Azsharában az egykori Zin-Azshari romjai között, Azuremyst Isle-en, Bloodmyst Isle-en, Stranglethorn Vale-ben, Arathi Highlandsen Faldir's Cove-nál, és Hillsbrad Foothills partjainál Eastern Stranden. Hamar egyértelművé vált, hogy a nagák veszedelmes ellenfelek - ezt a saját bőrén tapasztalhatta meg például Sen'jin vagy Varian Wrynn is.
Az bizonyos, hogy Azshara elsődleges célja bosszút állni az őt eláruló night elfeken, de valószínűleg arról sem mondott le, hogy megszabadítsa a világot a számára alsóbbrendűnek elkönyvelt fajoktól. Az bizonyos, hogy a Cataclysm után a Maelstrom környéke is megváltozik majd - az Alliance és a Horde legedzettebb harcosai Vashj'ir elsüllyedt városában közel jutnak majd a nagák jelenlegi birodalmához... de a jelek szerint Nazjatarba nem jutunk még el - és bár Azshara tervei a felszínre kerülnek, ő maga még nem lesz az ellenfelünk. Nem valószínű, hogy az utóbbi tízezer évben gyengült volna a királynő ereje... ami azt jelenti, hogy nem kevésbé veszélyes, mint Deathwing; és gonoszságban sem marad el a renegát Aspect mögött. És ne felejtsük el: sosem erősítette meg senki, hogy a Dark Portal valóban elpusztult a Sundering során...