Kil'jaeden pontos kora ismeretlen. Az bizonyos, hogy az Arguson született, az eredarok között, akik feltűnően tehetségesek voltak a mágia összes formájának gyakorlásában és erre építve fejlett civilizációt hoztak létre. Egy idő után - körülbelül 25 ezer évvel ezelőtt - az eredarokat hárman vezették: a kiemelkedően zseniális Kil'jaeden, kollégája, Archimonde és legjobb barátja, Velen. Azonban a mágia messze világított a Twisting Netherben és felkeltette Sargeras figyelmét; és a Sötét Titán hamarosan meg is kereste az eredar vezetőket azzal az ajánlattal, hogy hihetetlen hatalmat biztosít nekik, ha a szolgálatába lépnek. Archimonde és Kil'jaeden gyakorlatilag azonnal elfogadták ezt, Velen azonban tartózkodó maradt. Kicsit később Kil'jaeden arra is rájött, miért: kebelbarátja Sargeras legnagyobb ellenségeivel, a naarukkal fogott össze, és követőivel együtt épp az Argus elhagyására készült. Az eredar felbőszült ezen az áruláson, és újonnan szerzett erejét, valamint szolgáit az ezentúl száműzöttek (eredar nyelven draenei) nyomába küldte - ám Velen is elég ravasz volt, így közel 5000 éves fogócska és háború után a draeneiok eltűntek a Burning Legion elől.



Az eredarok adták Sargeras seregeinek a vezetését, közülük is kiemelkedett a haderőt irányító Archimonde és a leigázott fajok beolvasztásáért felelős Kil'jaeden. Amikor 10 ezer évvel ezelőtt a Burning Legion támadását visszaverték Azeroth akkori lakói, Kil'jaeden azt a feladatot kapta, hogy találjon egy olyan halandó fajt, amelynek tagjaiból egy könnyen és gyorsan bevethető hadsereg készíthető, akik alkalmasak lesznek egész bolygók leigázására. A keresés évezredekig folyt - és egy nap hősünk egyik közeli szolgája, Talgath talált egy olyan bolygót, ami a draenei mágia nyomait mutatta. Nem ez volt az első a sorban, de nemsokára kiderült, hogy a draeneiok le is telepedtek itt és a lakhelyüket elnevezték Draenornak (száműzöttek menedéke). Ráadásul Kil'jaeden ezen a bolygón megtalálta a tökéletes harcosokat is az itt lakó samanisztikus orkok személyében.
Az eredar az orkok szent őseinek képében meglátogatta az orkok vezetőjét, Ner'zhult és sikerrel térítette át a warlockok fel mágiájának használatára, valamint azt is elérte, hogy a shaman a draeneiok ellen forduljon és az orkokat is háborúra tüzelje. Az első sikeres támadások után azonban Ner'zhul gyanakodni kezdett, és az Oshugunnál lakó valódi ősök elárulták neki, hogy félrevezették. A shaman azonban nem tudta jóvátenni bűnét: tanítványa, Gul'dan elárulta őt Kil'jaedennek, aki megfosztotta erejétől Ner'zhult és utódjául épp Gul'dant tette meg. A Horde ezt követően sorra lerombolta a draeneiok városait, utolsóként a legnagyobbat, Shattrathot elpusztítva; ezzel Kil'jaeden bosszúja - közel 25 ezer évvel később - beteljesültnek tűnt.
Ezt követően az eredar warlockok megérezték Medivh kutató szellemét a Twisting Netherben és visszavonultak. Gul'dan kapcsolatba lépett a mágussal és hamarosan megnyílt a Dark portal, és megkezdődött az Azeroth elleni invázió. A Horde elpusztította Stormwindet az Első Háborúban, és már az Alliance utolsó erődjének számító Lordaeront ostromolta a Második során... de mégsem sikerült győzniük, méghozzá két tényezőnek köszönhetően: egyrészt még az Első Háborúban Medivhet meggyilkolta egy kisebb csapat Anduin Lothar, Khadgar és Garona vezetésével, másrészt a hatalomvágyó Gul'dan elárulta a Hordát és elhagyva az ostromot a Tomb of Sargeras néven ismert szigetre ment, hogy még nagyobb erőhöz jusson... ezzel annyira meggyengítve az ostromlókat, hogy az Alliance lélegzethez jusson, és egy kétségbeesett ellentámadással végül egészen a Dark Portalig szorítsa vissza az orkokat, akiknek egy része visszamenekült Draenorra, más része fogságba esett Azerothon és internáló táborokba került, végül a maradék felmorzsolódott a csatákban és elpusztult valamelyik vérfürdőben.
Ez több problémát is jelentett: Medivh halála során Sargeras őt irányító lelke elveszett az alvilágban és elérhetetlenné vált még a Legion vezetőinek is; illetve a Horde vereségével meghiúsult Azeroth tízezer éve tervezett inváziója is. Kil'jaeden épp ezért új tervet formált... a Horde bukása a szabad akarat miatt történt (részben a magát önállósító Doomhammer, részben a hatalomvágyó Gul'dan akarata játszott szerepet) - így logikusnak tűnt, hogy egy szabad akarat nélküli hadsereggel ez kiküszöbölhető. A nathrezimek már a War of the Ancients során kísérleteztek az élőhalottakkal, de most volt itt az ideje annak, hogy rájuk építsék a hódítást. Ennek érdekében Kil'jaeden fogságba ejtette az arcane energiák által széttépett Draenorról elmenekült Ner'zhult, és hosszú ideig kínozva, szó szerint végtagonként széttépve a testét. Végül nem maradt más, csak a shaman megkínzott lelke, és Ner'zhul ismét hűséget fogadott az eredar warlocknak - ezzel megszületett a Lich King. Kil'jaeden ezt követően a Legion kovácsaival elkészíttetett egy páncélt és egy rúnakardot - a Frostmourne-t. Ezeket Ner'zhul lelkével együtt bebörtönözte egy a Twisting Nether mélyéről származó, misztikus energiával megerősített jégtömbbe, majd az egészet ledobta Azerothra.
A kristály a northrendi becsapódás után egy jégtrón formáját vette fel, és a földet érés előtt a Lich King kilökte belőle a Frostmourne-t, ami Dragonflight egy barlangjába került. Ezt követően lassan elkezdte végrehajtani Kil'jaeden tervét, és a plague segítségével - no meg a dreadlordok vigyázó tekintetétől követve - előbb Northrend, majd Lordaeron és Quel'Thalas lakosságát is elpusztította és uralma alá hajtotta. A Scourge élőhalottjai letarolták az Alliance két legerősebb királyságát, így Archimonde érkezésekor gyakorlatilag nem találkozott ellenállással. Csakhogy Kil'jaeden terveibe ismét beavatkozott a szabad akarat, ezúttal Ner'zhulé: a Lich King sikerrel értesítette Illidan Stormrage-et a Skull of Gul'dan hatalmáról Arthason keresztül, és ezzel közvetetten felelős volt a Legion egyik legjobb taktikusának, Tichondriusnak a haláláért. Emellett az élőhalottak számának növekedése exponenciálian növelte a Lich King hatalmát is, így a bábnak szánt Ner'zhul lassan erősebb lett, mint a rá ügyelő dreadlordok.



A Legion seregének szabotálása végül sikeres volt... a hyjali csatában a halandók egyesített serege lelassította a Legion démonait és élőhalottait, és a Malfurion által megidézett erdei szellemek, a wispek Nordrassil energiáját felhasználva végeztek magával Archimonde-dal is. Kil'jaeden - aki ekkorra formálisan átvette a Legion vezetését Sargeras távollétében - tombolt, de nem adta fel az Azeroth elpusztítására vonatkozó terveket és új szolgát talált a féldémonná változott, száműzött Illidan személyében. Azt ígérte neki, hogy hatalmas erőhöz juthat - cserébe az őt eláruló Lich King elpusztítását kérte. Az is elárulta, ezt hogy lehet megtenni: el kell pusztítani a Frozen Throne-t, a Lich King erejének forrását. Illidan ehhez megkapta az Orb of Kil'jaedent, és ezután - megszerezve a nagák szövetségét - begyűjtötte az Eye of Sargerast is. Ezekkel felvértezve egy bonyolult varázslattal megkísérelte elpusztítani egész Northrendet... de megzavarta őt testvére, Malfurion és Maiev, akik ezzel akaratlanul is megmentették a Lich Kinget, ráadásul elpusztították az Eye-t.
Illidan ezt követően segített kiszabadítani Tyrande-ot a Scourge ostroma alól, majd - miután megnyerte a blood elfeket is szövetségesként - Outlandre menekült az eredar haragja elől. Itt bezárta Ner'zhul 20 évvel korábban megnyitott portáljait, majd az így utánpótlásától megfosztott Magtheridont legyőzve elfoglalta Outland trónját. Csakhogy azzal nem számolt, hogy Kil'jaeden különös figyelmet szentel még mindig Draenor maradványának, így hamarosan újabb ultimátumot kapott: ha Northrendre megy és megállítja Arthast és a Lich Kinget, akkor megkaphatja a jutalmát. Illidan azonban ismét kudarcot vallott, és a Lich King sikerrel egyesítette lelkét Arthasszal, míg a night elf serege maradékával kénytelen volt ismét Outlandre visszavonulni. Kil'jaeden elégedetlensége jeléül a Black Temple bejáratának ostromára rendelte a Legion egyik legerősebb fel reaverét, Doomwalkert, és eközben újabb jobbkezet is talált: Kael'thas Sunstridert. Kael'thas blood elfjei sikerrel elfoglalták a megmaradt draeneiok otthonát, a naaru hajó Tempest Keepet, noha Velen és népe egy része el tudott menekülni az Exodarral Azerothra.
Azonban Kael'thas sem bizonyult teljesen sikeresnek, ugyanis az Alliance és a Horde megtámadta erődjét és első blikkre végeztek a blood elfek bukott uralkodójával. Kael a látszat ellenére életben maradt, bár ereje jelentősen lecsökkent, és megmaradt követőivel sikerrel meglepetésszerű támadást intéztek Silvermoon City ellen, ahonnan elhurcolták a fogoly naarut, M'urut. Ezután Kael beköltözött Isle of Quel'Danason Magister's Terrace-be, míg legerősebb követői megkezdték megidézni a Sunwell energiájának segítségével magát Kil'jaedent. Csakhogy a Shattered Sun Offensive támadása végleg elsöpörte Kael'thas maradék erőit, és a Sunwell élő avatarja, Anveena Teague önfeláldozásával a portált is sikerült bezárni az eredar előtt, akinek csak a nyaklánca maradt Azerothon - ő maga visszaszorult a Twisting Netherbe. De abban biztosak lehetünk, hogy a Deceiver korántsem adta még fel, és épp elég terve maradt arra, hogy álljon bosszút Velenen és a draeneiokon, illetve hogy döntse romba Azerothot...
Kil'jaeden félelmetes ellenfél. Állítólag ő állította a Burning Legion szolgálatába a dreadlordokat, mégpedig úgy, hogy rabszolgaságba vetette őket - ez páratlan erőt feltételez. Képes az alakváltásra, az illúziók mestere, és a fel mágia szakavatott tudora. Az őt közvetlenül szolgálók létszámáról még csak elképzelésünk sincs, ahogy ennek a seregnek az ereje is megbecsülhetetlen. Az eredar ritkán avatkozik közvetlen harcba... ő inkább sakkjátékos, aki a háttérben irányít, és a tervei évezredeket fognak át - épp ezért néha olyankor is megkíméli egy-egy szolgája életét, ha azok elbuktak ugyan, de még hasznot húzhat belőlük. A leggyengébb pontja valószínűleg a Velen iránt érzett olthatatlan gyűlölete, a legerősebb pedig páratlan elméje: ravaszsága és meggyőző ereje olyan megoldásokat is lehetővé tettek számára a múltban, amihez semmilyen mágiát vagy fizikai megfélemlítést nem kellett felhasználnia - erre a legjobb példa az orkok korrupciója.