A története a Twisting Netherben kezdődik, mégpedig egy halálesettel - a Draenort elhagyó ork sámán, Ner'zhul és követői pont belebotlottak Kil'jaedenbe és a Burning Legionba. Kil'jaeden a korábbi szembeszegülése miatt lassan és fájdalmasan végzett Ner'zhullal - de ez csak a testére volt igaz, a szellemét életben tartotta és tovább kínozta. A kínzások hatására Ner'zhul ismét hűséget fogadott az eredarnak, aki ezután a lelkét egy páncélba és egy kardba, majd ezeket egy, a Twisting Nether mélyéből előkerített jégkristályba zárta - és ez az egykori sámán tudatát hihetetlen módon kiterjesztette... és ezzel megszületett a hatalmas erővel bíró entitás, a Lich King. Ezután Kil'jaeden a jégtömböt a Great Dark Beyond sötétségén át Azerothra küldte, ahol az Icecrown Glacierben csapódott be, és ennek során egy jégtrón alakját öltötte fel - így született meg a Frozen Throne. A Lich King a zuhanás közben kivetette a jégtömbből a tudata egy részét őrző kardot is - ez volt az átkozott rúnapenge, a Frostmourne.
A Lich King felügyeletére hamarosan megérkezett egy csoport dreadlord is Tichondrius vezetésével. A Frozen Throne-ba zárt entitás próbálgatta pszichikus erejét, és sikerült is uralma alá hajtania a közelben élőket, majd a Frozen Throne-ból kibocsátott plague segítségével élőhalottakká változtatta őket - és minden egyes lélekkel, aki élőhalottá vált, az ereje nőtt, hamarosan exponenciális léptekkel; igaz, ezt a dreadlordok is tudták.



Nem sokkal később a Lich King háborúba keveredett Azjol-Nerub lakosságával, a plague-re immunis nerubianokkal. Ami a malmára hajtotta a vizet a 10 évig tartó konfliktusban (amit a történelem War of the Spider néven ismer), az a tény, hogy a halott nerubianok már nem voltak immunisak a Lich King nekromanciájára és ők is visszatérhettek élőhalottként. Azonban a nerubianok lenyűgözték legyőzőjüket, így építészetébe átvette a nerubian technikákat - lásd a zigguratokat.
Miután megszilárdította hatalmát Northrenden, a dreadlordok arra utasították a Lich Kinget, hogy kezdje meg Azeroth meggyengítését a Burning Legion támadása előtt. Ezért telepatikusan megpróbált elérni és magához szólítani minden sötét, gonosz lelket, akit csak elért - és a hívására válaszolók között a legerősebb a Kirin Tor egyik dalarani tagja, a Council of Sixben is helyet foglaló Kel'Thuzad volt. Kel'Thuzad lett az első tagja a Lich Kinget istenként imádó szektának, a Cult of the Damnednek, és nekromnaciát tanulhatott Ner'zhultól, hogy hatékonyan irányíthassa az élőhalottakat. Több hónapos felkészülés után Kel'Thuzad és a szekta tagjai elterjesztették a plague-et Lordaeronban... és ezzel elkezdődött a Harmadik Háború. Közben Ner'zhul elkezdte titokban szövögetni a szabadulásra vonatkozó tervét...
Lordaeronban Uther Lightbringer és a Knights of the Silver Hand paladinjai alig tudták lelassítani az élőhalottak előretörését, és ez azután sem változott sokat, hogy Arthas Menethil, Terenas király fia is csatlakozott a harchoz és végzett Kel'Thuzaddal. Ezt követően Arthas drasztikus lépésekre szánta el magát, és előbb kiirtotta az északi nagyváros, Stratholme minden fertőzött lakóját, majd Northrendre hajózott, hogy megtalálja a plague forrását és csírájában fojtsa el a problémát. Itt magához vette a Frostmourne-t, amivel lehetőséget adott a Lich Kingnek, hogy tovább korrumpálja a helyes útról már letért paladint, aki végül megölte a plague-ért felelősnek tartott Mal'Ganist - és ezzel kiiktatta a Lich King őreinek egyik legerősebbjét. Végül Arthast teljesen megszerezte Ner'zhul és átalakította death knighttá... és a hazatérő herceg megölte apját a trónteremben, majd az immár általa irányított élőhalottak serege, a Scourge rászabadult Lordaeronra és porig rombolta a hatalmas királyságot.
A Silver Hand paladinjai sem voltak képesek ellenállni: Utherrel Arthas végzett, Alexandros Mograine-nel a saját fia, Renault, míg Saidan Dathrohan később a dreadlord Balnazzar áldozata lett, aki átvette helyét a Scarlet Crusade élén. Maga Arthas a Lich King - és közvetve a dreadlordok - utasítására lerombolta Quel'Thalast is, és a Sunwell erejével lichként feltámasztotta Kel'Thuzadot, aki ezután megidézte a Burning Legion egyik vezetőjét, Archimonde-ot. Az eredar ezután a Scourge vezetését átadta Tichondriusnak, de elkövetett egy hibát: nem távolította el a Frozen Throne-t Azerothról, így Ner'zhul és az őt hűségesen szolgáló Arthas és Kel'Thuzad továbbra is az eseményeket befolyásoló tényezők maradhattak. Épp ezért miután Illidan kiszabadult, a Lich King elküldhette Arthast, hogy harcoljon vele Felwoodban és elmondhassa, milyen erőt jelent a Skull of Gul'dan - amit a hatalomvágyó demon hunter megszerzett, felemésztett és ezután újonnan szerzett démoni erejével elpusztíthatta Tichondriust. Ráadásul ezt követően az utánpótlásában meggyengített Archimonde-ot sikerült a humanek, az orkok és a night elfek szövetségének elpusztítani... ami azt jelentette, hogy Ner'zhul őrei közül a legerősebbek elpusztultak.
Csakhogy Kil'jaedennek feltűnt, hogy kreálmánya kiszabadult az ellenőrzése alól, így - még több hatalmat kínálva neki - meggyőzte Illidant, hogy pusztítsa el a Lich Kinget és a Scourge-öt. Illidan megszerezte Sargeras sírjából az Eye of Sargeras nevű hatalmas varázsszert, és a Dalaran romjai között futó mágikus vonal, az egyik legerősebb ley-line erejét felhasználva kis híján elpusztította a Frozen Throne-t és vele együtt a védtelenné vált Lich Kinget is... csakhogy Malfurion és Maiev ezt megakadályozták az utolsó pillanatban.
Ezzel Ner'zhul átmenetileg megmenekült ugyan, de a baj cseppet sem hárult el: a bosszúszomjas Kil'jaeden bármikor újabb támadást indíthatott volna, ráadásul Illidan varázslata kitágította a Frostmourne kilökésekor képződött repedést a Frozen Throne-on, ahol a Lich King ereje elkezdett elszivárogni. Ez egyben azt is jelentette, hogy az élőhalottak feletti hatalma is meggyengült, így Lordaeron romjai között, a Plaguelandsen kitört a polgárháború: a Scourge tagjainak erősebb fele megszabadult az elméjét irányító igától, és Sylvanas Windrunner vezetésével létrehozták a forsakeneket, a szabad élőhalottak népét - és harcba kezdtek a Scourge irányítása alatt maradt élőhalottakkal. Arthast visszahívta ura Northrendre, és ezzel a Scourge Kel'Thuzadra maradt, aki nem tudta megakadályozni, hogy Sylvanas elfoglalja Lordaeron városának romjait, végezzen a megmaradt dreadlordok közül Detherockal és Balnazzarral, és a szolgálatába állítsa Varimathrast.
A Northrendre érkező Arthast Anub'arak és az élőhalott nerubianok várták, de az utat Icecrown Glacier felé már lezárta Illidan, és az őt segítő Kael'thas és Vashj. Így a death knight Azjol-Nerubon át került eléjük, ahol sikeresen legyőzte Kael'thast, majd aktiválta a Frozen Throne-t védő obeliszkeket, és végül megküzdött Illidannal is... és kis híján veszített - de a demon hunter hibázott, amit a death knight kihasznált és súlyosan megsebesítette a féldémont, majd a Frozen Throne felé indult. A jéghegy tetején megtalálta mestere börtönét, amit szétzúzott a Frostmourne-nal pontosan Ner'zhul tervei szerint... és amikor felvette a Lich King sisakját, Ner'zhul és Arthas eggyéváltak, és megszületett Azeroth egyik leghatalmasabb lénye... a második Lich King.



Ezzel visszanyerte ereje legnagyobb részét is, de a regenerációra így is szüksége volt - ezért a Lich King a következő néhány évet a Frozen Throne-on aludva töltötte, miközben az irányítása alatt álló Scourge megerősítette Icecrownt és felépítette a Frozen Throne köré Icecrown Citadelt. Eközben a Lich King elméjében Arthas legyőzte a maradék emberségét képviselő kisfiút, Matthias Lehnert, majd végzett Ner'zhullal is... és miután felkelt 5 évvel később, első dolga volt, hogy eltávolítsa a szívét, mint emberségének utolsó maradványát. Ezt követően Icecrown Glacierben megkereste Malygos rég halott első feleségének, Sindragosának a maradványait és frost wyrmként feltámasztotta a sárkányt, majd ismét támadást indított a halandók ellen.
Először a megszokott módszerrel fertőzött gabonát küldött szét a világban - de a plague terjedését az Argent Dawn és a Royal Apothecary Society együttműködése megállította. Ezután közvetlen támadás indult Stormwind, Theramore és Orgrimmar ellen, amit az Alliance és a Horde is visszavert - és mindkét frakció összegyűjtötte legjobb harcosait, hogy ellentámadást indítsanak és visszafoglalják Northrendet. Ennek során Bolvar Fordragon és Saurfang Jr. közvetlen támadást intéztek a Citadel bejárata, An'grathar, a Wrath Gate ellen - ám itt Saurfangot a Lich King pusztította el, míg Bolvart a forsakenek árulása. A második közvetlen támadást Tirion Fordring és Darion Mograine vezényelte, akik kikerülve a kaput áttörték az Icecrownt övező hegységet, és súlyos harcok árán sikerült egy támaszpontot létrehozniuk Crusader's Pinnacle-nél, majd később egy kishíján öngyilkosnak bizonyuló akcióban a Cathedral of Darknessben Tirion elpusztította Arthas szívét, egyértelművé téve: a herceg menthetetlen, nem változtatható vissza emberré.
Végül az Argent Crusade és a Knights of the Ebon Blade közös erővel eljutottak a Citadel kapujáig, és megkezdték az ostromot. Közben egy diverzánsakcióban Jaina és Sylvanas eljutottak a Lich King személyes termébe, a Halls of Reflectionbe, ahol a Frostmourne-ban raboskodó Uther lelke elárulta: ha elpusztítják a Lich Kinget, az irányítás nélkül maradó Scourge lerohanja a világot és ezt senki sem fogja tudni megállítani. Így már csak egy kérdés maradt... ha az Ashen Verdict ostroma célt ér, és sikerül legyőzni Arthast - ki veszi át a helyét? Ki lesz a harmadik Lich King?
 

(A 3.3 patch megjelenése óta tudjuk, hogy a harmadik Lich King Boral Fordragon lesz.)