A Windrunner család a legbefolyásosabbak közé tartozott Quel'Thalasban, a lakóhelyük, Windrunner Village a mai Ghostlands területén található meg. A család tagjainak jó része a Második Háborúban halt meg az orkok Quel'Thalas elleni támadása alatt. A túlélőket a Harmadik Háborúban a Scourge pusztította el szinte kivétel nélkül; nem kevesen a saját korábban elesett, majd élőhalottként visszatért rokonaik áldozatául estek. Név szerint ötüket ismerjük: a testvérek (Alleria, Sylvanas, Vereesa és Lirath - többen is voltak, de az ő nevük nem maradt fenn) mellett egyik unokaöccsük, Zendarin is szerepelt a történelemkönyvek lapjain, illetve Alleria fia, Arator is említésre kerül majd.
Sylvanasról korábban már esett szó az órán, így most vele külön nem foglalkozunk. Nővére, a testvérek legidősebbja, Alleria Windrunner a Második Háború idején a high elf seregek egyik főparancsnoka volt a Ranger General pozíciójában. Noha Quel'Thalas először visszautasította, hogy segítséget nyújtson az Alliance-nek a Horde ellen, Alleria ne értett egyet a döntéssel: szerinte az orkok veszélyt jelentettek a high elf királyságra is, így nem meglepő, hogy magánakcióban a Turalyon és Khadgar vezette seregekhez csatlakozott rangereivel, és folyamatosan harcolt az ork klánok ellen. Amikor a Horde az Amani trollokkal összefogva megtámadta Quel'Thalast is, a Windrunnerek lakóhelyét is támadás érte, amely során meghalt Alleria legfiatalabb öccse, Lirath is.



Alleria egy rövid ideig Turalyon karjaiban keresett vigaszt (egy fia is született a paladintól, Arator), majd hamarosan megtalálta új életcélját: bosszút állni az orkokon. Ennek jegyében kíméletlenül levadászta a Bleeding Hollow klán összes tagját, majd amikor az Alliance expedíciót indított Draenorra, ő is jelentkezett. Az indulása előtt a nyakláncát három darabra törte: egyet megtartott, a másik kettőt elküldte a húgainak. Draenoron Alleria rájött, hogy hasznosabb lehet, ha a bosszúján kívül másra is figyel - így felújította kapcsolatát Turalyonnal. Később Hellfire Citadel eleste után a csapatait Thalressar vezetésével Kurdran Wildhammer és Danath Trollbane segítségére küldte, amikor azok Ner'zhul nyomába eredtek. Alleria azonban Turalyon és Khadgar társaságában Deathwing ellen harcolt, akitől sikeresen visszaszerezték Gul'dan koponyáját. Erre szükség volt ahhoz hogy Khadgar bezárhassa a Dark Portalt és ezzel megszüntethesse az Azerothra leselkedő veszélyt - igaz, ezzel a saját hazaútjukat is elvágták. Gyakorlatilag ezt követően azonnal bekövetkezett a Draenor végét jelentő katasztrófa, és a bolygó darabokra szakadt, Alleriát pedig 20 évig halottnak hitték Azerothon. Ő és társai - Turalyon, Khadgar, Danath Trollbane és Kurdran Wildhammer - az emlékük megőrzése érdekében az újjáépített Stormwind bejáratánál, a Valley of Heroesban kaptak egy-egy hatalmas szobrot.
Azonban amikor Lord Kazzak sikeresen megnyitotta ismét a Dark Portalt, kiderült, hogy az expedíció tagjainak egy része még mindig élt és harcolt Outlanden. Alleria egykori csapatai Terokkar Forestben, Allerian Strongholdban állomásoztak, míg a szüleit kereső Aratort - akiből eddigre paladin lett az apja nyomdokán - Danath világosította fel: Alleria és Turalyon az egyik csatában a Burning Legion fogságába estek, és közel 20 éve senki sem tud a sorsukról semmit. Feltehetően ma is a démonok foglyai valamelyik általuk uralt világon...



Arator the Redeemer a WoW-ban megtalálható egyetlen félelf, és nem sok hozzá hasonló él Azerothon. A high elfek általában nem tartják sokra a hozzá hasonló félvéreket - talán nem is meglepő, hogy Arator az emberek között nőtt fel és paladinná vált. Miután szülei nyomát követve Outlandre ment, kénytelen volt megtudni, hogy ők évekkel korábban eltűntek egy démonok elleni csata után - és azóta sem látta őket senki...
A harmadik és legfiatalabb testvér, Vereesa kevésbé szerepelt reflektorfényben. Feltehetően ő is végigharcolta a Második Háborút, aminek a végén azt a megbízást kapta, hogy kísérjen el egy fiatal varázslót Lordaeron déli kikötőinek egyikébe, Hasicba. Ez a varázsló, Rhonin itt megbízást kapott Krasustól, hogy menjen Grim Batolba és szabadítsa ki a Dragonmaw orkok fogságában levő Aspectet, Alexstraszát. Vereesa vele tartott, és ő is harcolt az orkok és később a megérkező fekete sárkányok ellen, és tanúja volt, amikor Rhonin végleg elpusztította a Demon Soult. Ezután Rhoninnal együtt az Alliance követeként bejárta a szövetséges királyságokat, amelyeket az orkoknál is veszélyesebb ellenfelek létére figyelmeztettek.



Rhoninnal később is együtt maradtak, és a páros sikerrel átvészelte mind a Harmadik Háborút, mind Dalaran és Quel'Thalas pusztulását. Idővel egymásba szerettek, és össze is házasodtak; sőt Vereesa ikreket is szült, akiket Giramarnak és Galadinnak neveztek el. Később Vereesa még egyszer visszatért Grim Batolba: ezúttal a draenei papnőt, Iridit és a törpe Romot segítette a twilight dragon Dargonax, és sajár unokaöccse, Zendarin ellen. Jelenleg férjével együtt Dalaranban él, és ő vezeti a katonai szervezésű high elf csoportot, a Silver Covenantot.
Az utolsó említésre érdemes Windrunner-sarj a fent említett Zendarin, a nővérek unokatestvére. Ifjúkorában arról álmodott, hogy hatalmas mágusként fontos szerepe lesz majd Quel'Thalasban - de mielőtt ezt beválthatta volna, a Scourge lerombolta a high elfek királyságát. Zendarin a Sunwell hiányában is éhezett a mágiára, így Kael'thas Sunstrider blood elfjeihez csatlakozott, majd megpróbálta elrabolni Vereesa ikreit, mivel úgy vélte, az ikrek erőteljesek lehetnek. Miután ez a terve kudarcot vallott, szövetségre lépett Deathwing párjával, Lady Sinestrával, hogy megalkossák az új sárkányok, a Twilight Dragonflight első tagját, Dargonaxot. Zendarin azt tervezte, hogy magának szerzi meg Dargonax irányítását, de Sinestra előre látta az árulását, így a blood elfnek menekülnie kellett. Ezután utolsó próbálkozásaként megkísérelte megszerezni a Demon Soul maradványait - de Vereesa közbelépett, ami a Demon Soul végleges megsemmisülése mellett Zendarin halálát is jelentette.