eltek a hónapok és egyre több ork foglyot zártak az elkülönítő táborokba. A táborok lassan már szűkösnek bizonyultak, így a Szövetség arra kényszerült, hogy új táborokat építsen az Alterac Hegységtől délre elterülő mezőkön. A növekvő számú tábor fenntartásához és ellátásához Terenas király új adót vetett ki a Szövetség tagjaira. Ez az adó, a határviták feletti politikai feszültségek mellett széleskörű felháborodást váltott ki. Úgy tűnt, hogy a törékeny paktum, ami a legsötétebb órájukban eggyé kovácsolta az emberek országait most bármely pillanatban semmissé válhat.

A politikai feszültségek közepette számos táborparancsnok észlelte, hogy ork foglyaikon furcsa változások történnek. Idővel jelentősen csökkent az orkok azon igyekezete, hogy megszökjenek a táborokból, vagy egymás között harcoljanak. Az orkok egyre zárkózottabbak és letargikusak lettek. Bár nehéz volt elhinni, de az orkok - akik valaha a legaggresszívebb faj voltak Azeroth világán - teljesen elvesztették harci kedvüket. A furcsa letargia előtt zavarodottan álltak a Szövetség vezetői miközben az tovább terjedt a gyorsan gyengülő orkok sorai között.

Néhányan arra következtettek, hogy talán egy furcsa betegség - amire csak az orkok fogékonyak - okozhatta a megdöbbentő letargiát. Ám Antonidas főmágus Dalaranból másfajta hipotézissél állt elő. Antonidas az orkok történelmét kutatta és abból a kevés információból ami rendelkezésére állt végül sikerült kiderítenie, hogy az orkok generációkon át bénító démoni befolyás alatt álltak. Elmélete szerint az orkokat már Azeroth első inváziója előtt megfertőzték ezek a hatalmak. Nyilvánvaló volt, hogy a démonok megerősítették az orkok vérét és ennek eredményeként lett természetfeletti erejük, kitartásuk és haragjuk.

Antonidas szerint az orkokat sújtó letargia valójában nem betegség volt, hanem egyfajta elvonási tünet, ami abból eredt, hogy már nem álltak kapcsolatban azokkal a boszorkánymesteri mágiákkal, amelyek félelmet nem ismerő, vérszomjas harcosokká tették őket. Bár a tünetek nyilvánvalóak voltak, Antonidas nem talált orvosságot az orkok állapotának javítására. Varázslótársai és néhány magasrangú Szövetséges vezető véleménye ellenben az volt, hogy az orkok meggyógyítása meggondolatlan cselekedet lenne. Antonidas így magára maradva töprengett tovább az orkok rejtélyes állapotán és a végkövetkeztetése az lett, hogy egy spirituális gyógymódra lesz szükség.