Szerte a világban csak egy maroknyi nagyhatalmú ember érzékelte a Lidérckirály Északszirtről jövő mentális üzenetét. Közülük a legjelentősebb egyén Dalaran főmágusa volt, Kel'Thuzad, aki a Kirin Tornak, a Dalarant uraló tanácsnak egyik vezető tagja volt. Éveken át különcnek tartották mivel megszállottan tanulmányozta a halottidézés tiltott tanait. Feltett szándéka volt, hogy a mágikus világ minden titkát és árnyékba húzódó csodáját megismerje s úgy érezte, hogy felettesei általa idejétmúltnak és földhözragadtnak tekintett elvei csak akadályozzák őt. Amikor aztán meghallotta az Északszirtről jövő hívást, a főmágus jelentős hatalmát arra fordította, hogy megpróbáljon kapcsolatba lépni ezzel a rejtélyes hanggal. Meg volt győződve róla, hogy a Kirin Tor nem lenne elég bátor ahhoz, hogy elsajátítsa a sötét tanokban rejlő hatalmat és tudást, ezért lemondott posztjáról, hogy aztán amit csak lehet megtanulhasson a hihetetlen hatalommal bíró Lidérckirálytól.

Maga mögött hagyva jelentős vagyonát és tekintélyes politikai befolyását, Kel'Thuzad letért a Kirin Tor által követett útról és örökre elhagyta Dalarant. A Lidérckirály hangja folyamatosan suttogott az elméjében, rábeszélte, hogy adja el összes birtokát és rejtse biztos helyre a belőle szerzett vagyont. Kel'Thuzad ezután magányosan utazott földön és tengeren sok-sok mérföldön át, és végül elérkezett Északszirt fagyos partjaira. Eltökélte, hogy meg sem áll a Jégkoronáig és ott felajánlja szolgálatait a Lidérckirálynak. Útközben a főmágus áthaladt Azjol-Nerub felprédált, háború dúlta romjain, így elsőkézből láthatta Ner'zhul hatalmának nagyságát és kegyetlenségét. Kel'Thuzad lassan kezdett ráébredni, hogy a rejtélyes Lidérckirállyal való szövetkezés valóban bölcs döntés és potenciálisan gyümölcsöző eredményeket hozhat.

Hosszú hónapokon át vándorolt Kel'Thuzad a fagyos pusztaságban, de végül rátalált a sötétbe burkolózó Jégkorona gleccserre. Bátran odalépdelt Ner'zhul fekete citadellájához és meglepetten tapasztalta, hogy az élőholt őrszemek hangtalanul félreálltak útjából, mintha csak vártak volna már reá. Kel'Thuzad leereszkedett a jeges föld mélyébe egészen a gleccser legaljáig. Ott egy hatalmas, jégből és árnyékokból álló barlangban térdre borult a Fagytrón előtt és lelkét felajánlotta a halottak urának.

A Lidérckirály elégedett volt új szolgájával. Hűségéért és engedelmességéért cserébe halhatatlanságot és még nagyobb hatalmat ígért Kel'Thuzadnak. A sötét hatalom és tudás utáni vágyától hajtva Kel'Thuzad elfogadta első küldetését: feladata az lett, hogy térjen vissza az emberek világába és alapítson egy vallást, ami istenként imádná a Lidérckirályt.

Azért, hogy a küldetést sikeresen végrehajthassa, Ner'zhul érintetlenül hagyta Kel'Thuzad emberi alakját. Az idősödő, ám még mindig karizmatikus varázslót megbízta, hogy az illúziók feletti hatalmát és rábeszélőkészségét használva nyerje meg Lordaeron elesett és remény nélkül élő néptömegeinek bizalmát. Aztán ha már magára vonta figyelmüket, mutasson nekik egy látomást arról, hogy milyen lehetne az új társadalom - élén egy új vezetővel, akit királyuknak hívhatnak.

Kel'Thuzad álcázott alakban tért vissza Lordaeronba és három év leforgása alatt vagyonát és ravaszságát használva létrehozott egy hasonszőrű férfiakból és nőkből álló titkos testvériséget. A szövetség - amelyet a Kárhozottak Szektájának nevezett el - társadalmi egyenlőséget és Azerothon örök életet ígért a beavatottaknak cserébe azért, ha Ner'zhulnak engedelmeskednek és őt szolgálják. Ahogy teltek-múltak a hónapok egyre több lelkes önkéntest talált új szektája számára Lordaeron megfáradt és túlterhelt munkásai körében. Kel'Thuzad számára meglepően egyszerűnek bizonyult, hogy elérje célját és a polgároknak a Szent Fénybe vetett hitét Ner'zhul sötét árnyékában való hitté alakítsa. Miközben a Kárhozottak Szektájának létszáma és befolyása növekedett, Kel'Thuzad mindenáron igyekezett elrejteni tevékenységüket Lordaeron hatóságai elől.

Kel'Thuzad sikeréről értesülve a Lidérckirály megkezdte végső előkészületeit az emberi civilizáció elleni támadására. A járvány energiáit számos hordozható ereklyébe, járvány kondérokba zárta, majd megparancsolta Kel'Thuzadnak, hogy vigye el a kondérokat Lordaeronba, ahol a szekta által irányított falvakban rejtették el őket. A szektához hű emberek által őrzött kondérok lesznek majd a járvány forrásai, amik elterjesztik a kórságot a mit sem sejtő farmokon és Lordaeron északi városaiban.

A Lidérckirály terve tökéletesen működött. Lordaeron északon fekvő falvai szinte azonnal megfertőződtek. Ahogy Északszirten, úgy itt is, a járványsújtotta polgárok meghaltak és élőholtként feltámadva a Lidérckirály rabszolgái lettek. Kel'Thuzad szektájának tagjai örömmel fogadták a halált, hogy feltámadva folytathassák sötét uruk szolgálatát. Mámoros örömmel töltötte el őket az élőholt lét halhatatlanságának ígérete. Ahogy a járvány terjedt, egyre több vad zombi támadt fel az északi vidékeken. Kel'Thuzad végigmustrálta a Lidérckirály növekvő seregét és a Falka nevet adta neki, mivel ez a sereg hamarosan lerohanja majd Lordaeron kapuit és eltörli az embereket a világ színéről.